Szégyellem, hogy lusta vagyok, és utálok dolgozni. Tipikus magyar vagyok. Szereti egyáltalán valaki a munkáját?

Csak megfelelő irányban kell képezned magad és megfelelő munkahelyet kell keresni.

Próbáld elképzelni, hogy mi történne, ha nyernél a lottón. Gondolom buliznál, de egy hónap után azt megunja az ember. Utazgatnál, de az is idővel unalmassá válik. Ha már minden ilyen jellegű vágyadat kiélted, akkor mihez kezdenél magaddal? Mit csinálnál pusztán azért, mert szereted csinálni?

Én anno villamosenergia-ipari technikusnak tanultam, majd onnan villamosmérnöknek kezdtem továbbtanulni. De rájöttem, hogy igazából tulajdonképpen nem ezt akarom. 10 éves korom óta programozok, ezt csinálom szabadidőmben, akkor miért ne ilyen irányba menjek? Ma informatikus vagyok. Szeretem a munkám. Ha munkanélküli lennék, lenne időm, lehetőségem, akkor tulajdonképpen ugyanazt csinálnám, amit ma munkaként, csak nem fizetnének érte. Persze lehet egészen más jellegű programokat készítenék, lehet, hogy néhanapján a hátam közepére sem kívánom azt a konkrét feladatot, amit éppen meg kellene oldanom, de összességében szeretem a munkám, mert az egyben a hobbim, megszállottságom is.

> Hallod utolsó válaszoló nagyon veréb vagy

Nos. Bár kétségtelenül sok kategóriai hasonlóság van köztem és egy veréb között, többek között ugyanúgy két lábunk van, ugyanúgy élőlények vagyunk, stb…, de a számos különbség miatt (nincs csőröm, nem tudok repülni) ezen kijelentésedet nyugodt szívvel cáfolni tudom. ;-)

> ki unná meg a temérdek mennyiségű pénzt

Mondtam én ilyet? A pénzt fontos, hiszen pénzre van szükséged a hétköznapi és nem hétköznapi igényeid kielégítésére. De közvetlenül a pénz nem képvisel értéket, értéket attól nyer, amit megveszel belőle, és annyira értékes, amennyire értékes az, amit megveszel. Ha te egy bérből, fizetésből élő ember vagy, akkor bizonyos dolgokat hiányként élhetsz meg, ezért értéket képvisel, ha mégis megkapod. Pl. nem utazhatsz el bármikor egy másik ország fővárosába, viszont igényed van rá, így értékként, élményként éled meg, mikor egy évben egyszer – ha szerencsés vagy, akkor is csak párszor – megteheted. Ettől élvezed, ettől válik értékké.

Viszont ha kvázi korlátlanul ki tudod elégíteni minden igényedet, mondjuk hetente el tudsz menni Párizsba, New Yorkba, Tokióba, vagy ahova csak szeretnéd, akkor egy ideig élvezni fogod, hogy ezt megteheted, de hosszútávon megszokottá, „rutinná” válhat, és már nem fog akkora értéket képviselni. Most te interneten válaszoltál. Mikor megkaptad/megvetted a számítógépedet, akkor gondolom örültél neki. De most örömet tud-e okozni pusztán azáltal, hogy birtoklod? Gondolom már nem, maximum elégedett lehetsz, de igazi örömet nem okoz az, ami már megszokottá vált.

Ezért írtam, hogy ha nyersz a lottón, akkor egy ideig tombolhatsz. Kiélheted a ki nem elégített vágyaidat, de lesz az a pont, mikor ez megtörténik, onnantól maximum megszokott lesz számodra, de kielégítő nem. A pénzt nem megunni fogod, hanem a rajta vett dolgok értéke fog erősen lecsökkenni, hiszen megszokottá válnak azok a dolgok, amiket megveszel rajtuk. Élményt ad persze tíz év után is egy új várost, tájat látni, de korántsem ez lesz az életcélod.

Ha mindez elmúlik, ha minden a helyére kerül az új gazdagságodban, na akkor mi lesz az, ami valóban éltetni fog, amit nem pénzért, hanem önmagáért csinálsz? Mert az valóban kihívás lesz, azért valóban képes leszel küzdeni, és az abban elért eredményektől valóban értékesnek fogod gondolni a napodat.

> latszik semmit se értesz biztos neked jó havi 80-100ezerért dolgozni

Hát kinek mi látszik ugye… Te elolvastál egy választ, láthatóan sikerült is félreértetted a lényegét, mondanivalóját, ennyiből te már ismerni vélsz, tudni véled, hogy én mennyit keresek havonta. Maradjunk annyiban, hogy ennek több, mint dupláját, illetve úgy kedvesemmel együtt keresünk annyit, hogy amire valóban szükségünk van, abban hiányt nem szenvedünk. Nincs autóm pl., de nem azért, mert nincs rá pénzem, hanem mert nincs rá szükségem. Nincs félmillió forintos házimozim, megint csak azért, mert nem pénzem nincs rá, hanem szükségem nincs rá. Viszont van egy lakásom (nem hitelből). Évente kétszer-háromszor elmegyünk nyaralni, általában egy egy külföldi utat jelent, meg egy-két belföldi utat, túrát. Ha úgy tartja kedvünk, beülünk egy étterembe, ha úgy tartja kedvünk elmegyünk moziba, színházba.

Nem vagyok dúsgazdag, de azt hiszem szerencsés anyagi helyzetben vagyok jelenleg. De nem volt ez mindig így. Volt, mikor már-már összecsaptak a fejem felett a hullámok, a tartozásom a havi fizetésem két-háromszorosa volt, és a havi fizetésemből úgy alapból alig jöttem ki. Így viszont van összehasonlítási alapom. A pénz fontos, bár önmagában a pénz nem boldogít, a hiánya lehet boldogtalanság, félelem, bizonytalanság forrása. Viszont alapvetően az életcélodat, de még a hangulatodat, állapotodat sem ez határozza meg elsősorban, hanem egészen más dolgok, mondjuk a barátaid, a párod, a családod, ezekben a kapcsolatokban a különböző pozitív és negatív változások, vagy más olyan dolgok, amik alapvetően elsősorban nem a pénztől függnek, az időjárástól, az átélt élményektől.

Mindez úgy kerül a képbe, hogy a legtöbb ember valamiféle anyagi célt tűz ki az életében, hogy legyen pénze, legyen háza, legyen autója. Ezek önmagukban fontos célok, de igazából csak eszközök. Az, ami igazán életcél, annak nem ilyennek kell lennie. Ha viszont ezt megtalálod, és sikerül ezt a másik oldalról a munkáddá is tenned, akkor a munka számodra persze munka is lesz, de egyben valami, amiért lelkesedsz, amiben szívesen mélyülsz el, amibe nem fásulsz bele.