Repülés: elmesélnéd te hogy érzed magad felszálláskor, közben és leszálláskor?

A felszállás jó: elkezd gyorsítani, belesüppedsz a székbe, aztán érzed, hogy már a levegőben vagytok.

Közben elég unalmas, semmi különös nincs, kivéve pár légörvényt. Egy 10 órás út második felében viszont már azt kívánod, bárcsak történne valami. :D

A leszállás... hát, nem is tudom. Szerintem a pilótától függ, hogy mennyire zökkenőmentes. Ott sem szokott lenni semmi gond.

Felszálláskor kissé ideges vagyok, pedig szeretek repülni.

Belepréselődsz az ülésbe, majd felgyorsul a gép, és hosszan-hosszan fut. Végül elemelkedik, ami azért jó, mert megszűnik a rázkódása. Ekkor elég intenzíven emelkedik, ezért a súlytalanság fordítottják érzed (G-ben persze), mintha nyomna valami erősen felfelé. De nem kellemetlen, csak intenzív érzés.

A látvány gyönyörű, de ez már egy másik témát ér meg.

Közben az az érdekes, hogy a gép kicsit szögben repül vízszintesen is, azaz feljebb van az orra, mint a hátulja. Egyébként semmi különleges, néha fordul egyet, de nem olyan nagy szögben, mint leszállás előtt vagy felszállás után.

Leszállás a legjobb, mert ilyenkor lassan süllyed a gép, egyre többet látsz az alattad elterülő tájból. Általában intenzív fordulatok követik egymást, hiszen a gép pontról-pontra közelíti meg a pályát, gyakran várakoznia kell, és ilyenkor elterelik egy távolabbi körre. Maga a leszállás azért érdekes, mert főleg forgalmas repülőtereken iszonyatos intenzív fékezés van a földet érés után, hogy a gép mielőbb felszabadíthassa a pályát az utána érkező leszállónak. Utána már unalmas, ahogy a kapuig gurulgat, legfeljebb a többi repülő látványa miatt érdekes.

Az egyik legjobb móka hatalmas, sűrű ködben leszállni. Mivel ilyenkor nincs viszonyítási alapod, nem látod mikor fog talajt érni a futómű. A hirtelen nagy csattanás, zaj adhat okot némi pánikra :-)

A vicces dolog még a légörvény, illetve az erős oladszél. De elegendő mennyiségű szeszesital elfogyasztása után nincs gond.