Mekkora baj, hogy nincs egy olyan ember sem az életben, akivel rendes kapcsolatban lennék?

Már Arisztotelész is megmondta, hogy az ember alapvetően társas lény, szóval szükség van rá, hogy más emberekkel is beszélgess, időt tölts el. (persze hogy mennyit, az különbözik mindannyiunknál) Nyilván a csöndesség nem azt jelenti, hogy senki számára nincs mondanivalód, csak nem tolod egyből mindenki arcába kéretlenül.

Igazából hogy ide írtál, szerintem már valamennyire tanúskodik róla, hogy zavar, hogy nem tudsz bizonyos dolgokat megosztani valakivel. Nyilván ez nem örök érvényű dolog, lehet rajta változtatni. Biztosan vannak téged érdeklő témák, érdemes olyan közösségeket találni, ahol ezek előkerülnek. Lehetőleg ahol személyes találkozás is van.

A "barátaiddal" kapcsolatban pedig lehetséges, hogy valaki bővebben is érdekelne, hogy mi a helyzet, csak eddig nem derült ki. Ha pedig nem, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy mások felé is nyiss.

Ha jól el vagy így akkor nem leszel ettől beteg.

Ha később már zavarni fog a dolog, előfordulhat, hogy depressziós leszel tőle. De csak a körülmények miatt, hogy nincs kivel beszélgetned. De ettől ne aggódj. Nem leszel depressziós. Nehéz őszinte, igazi barátokat szerezni ez az igazság.

Én is így voltam sokáig vele mikor a középiskolát kezdtem el. Aztán eltelt 1 és fél hónap és sikerült barátot szereznem, hosszabb távra. Majd eljön az az idő is amikor te is találsz magadnak valakit, akivel minden jó lesz.