Éreztétek már azt hogy reménytelen a jövőtök?

Én a 20. szülinapom környékén voltam magam alatt, mert semmit nem értem el. A legrosszabb nap volt a szülinap... Aztán lassan hozzászoktam a gondolathoz, hogy már a 2xesekhez tartozom.

Ez érettségi után egy évvel volt, azóta szereztem 2 szakmát, de nem abban akarok elhelyezkedni, hanem megyek külföldre nyelvettanulni. Ha legalább 2 országban éltem kb 3-3 évet, megtanultam mindent, szeretnék hazajönni és esetleg a szakmámmal kapcsolatban dolgozni valamit, hogy eltartsam magam. Emellett persze az igazi vágyaimat beteljesíteni.

Én örülök, hogy ennyire rosszul éreztem magam, mert rájöttem hogy változtatnom kell.

Jelenleg van egy olyan munkahelyem, ahol a főnök nem becsüli meg a melósokat, de ez engem egyáltalán nem érdekel. Én csak a sulit akartam fizetni a jóvoltából és ez sikerült is. Megvannak a papírok, a külföldi meló is le van zsírozva, úgyhogy már beleröhögök és fosok az arcába az embernek...