Az élet nehéz vagy könnyű?

szerintem inkább nehéz. de felfogás kérdése.

az előttem álló problémákhoz próbálok úgy hozzáállni, hogy kijöjjek belőlük a legjobban. próbálok nem be parázni. inkább keresem a lehetséges megoldásokat.

Einstein -től van egy idézet, szerintem nagyon találó:

"Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget

A hangzavarban a harmóniát

A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség."

persze nem mindig könnyű ezeket elsajátítani de törekedni kellene rá.

Nem az a kérdés, hogy nehéz-e vagy könnyű, hanem hogy ki milyennek látja, mert ez is (ahogy Einstein mondta) relatív... :) Van erre egy "példabeszéd": ha van egy poharad, ami félig van vízzel, akkor az optimista azt látja, hogy itt egy félig teli pohár, a pesszimista meg azt, hogy itt egy félig üres pohár. A két eset között szerintem csak annyi a különbség, hogy az egyikük örül, a másik szomorú. Pedig a tény ugyanaz mindkét esetben: egy pohár, félig töltve vízzel...

Szerintem meg kell próbálni mindenben megtalálni a szépet és a jót, attól lesz könnyebb az élet. Jó, tudom, ez néha nagyon nehéz, de máskor meg nem annyira. Meg kell próbálni. Néha egy szép naplemente vagy egy madárcsicsergés is okozhat örömet. Csak úgy. Ha arra a két percre el tudod felejteni a nyavalyáidat, amíg egy kismadár énekel, már nyertél. Két perc boldogságot.

Egyébként van a nyavalygásra és elégedetlenkedésre egy módszerem. Minden este végiggondolom, mi az, amiért hálás lehetek, ami esetleg másoknak nincs, de nekem van. Van családom. Szeretnek. Egészségesek vagyunk. Van tető a fejünk felett. Tudunk fűteni. Van ennivalónk. Van tiszta ivóvizünk. Van villany a lakásban. Van rendes ruhánk. Van munkahelyem és fizetésem. Persze egy csomó mindenem meg nincs. De ha csak ezeket végigveszed, hány és hány embernek nem természetesek ezek a dolgok ma az országban?! Hozzájuk képest irtózatosan gazdag vagyok! Akkor meg hogy merek nyavalyogni?

Amúgy egyszer azt olvastam, nem az a boldog, akinek sok mindene van. Hanem az, aki elégedett tud lenni azzal, amije van.