Milyen lett? Szerintetek van tehetségem hozzá?

Barátságból szerelem

Egyik reggel,mikor felébredtem,

Nagyon különös érzelmeket éreztem.

Az egyik legjobb barátommal álmodtam,

Azután egyfolytában csak Őrá gondoltam.

Amikor megláttam,szeretettel töltött el,

Üvöltöttem volna utána "Kérlek, ne menj el!"

Mi ez az érzés,nem is tudom,

Elfelejteni sosem fogom.

Van,mikor boldog vagyok,és van,hogy szomorú,

Van,hogy szívem szúrja,mint egy tövis koszorú.

Éjjel-nappal Vele lennék,

Senki sem állhatna közénk.

Ő ezt biztos nem szeretné,

Csak egy "Bocsi..Nem"-mel lerendezné.

Egy nap megláttam más valakivel,

Sírógörcsöt kaptam egy összetört szívvel.

Üvöltenék dühömben fel az égig,

Azóta éjszakákat sírok végig.

Kezemben egy pengét tartok,

Most már élni sem akarok.

Kis idő múlva síró hangot hallottam,

Mégpedig azokét,kik szeretnek és majdnem végleg itt hagytam.

Furcsa volt ez a dolog,nagyon új volt még nekem,

És őszintét bevallva,egyáltalán nem élveztem.

Már régebben is írtam vereseket,bár azoknak semmi értelmük nem volt. Úgy gondolom,ez nem lett annyira rossz,de azért a Ti véleményeteket is megkérdezem róla. Jöhet pozitív és negatív vélemény is, és ha valami hiányzik belőle azt is légyszi írjátok le! :D