Sziiasztok. Amolyan regényírással próbálkozom. Még csak az eleje van kész. Akinek van ideje elolvasni, az alkotna róla véleményt? Érdemes folytatnom, vagy inkább hanyagoljam az írást?

1969, április 24.

Libson kisvárosában élő Alojzia Smaw és férje, Daniel Smaw kislányukat Amanda-t nyolcadik születésnapja alkalmából ajándékul Dániába kívántak utazni, üdülni. Lányuk nagyon szeretett volna eljutni ,hogy a gyönyörű tengerpart szépségét megcsodálhassa és végre kiszakadva megszokott városi környezetéből ,újnál újabb helyeket szemlélhessen,ismerhessen meg . Az újságban számos cikket olvasott el,amelyből tudta,mely jellegzetességek merre találhatóak meg. Kisvárosi házuk melett,szomszédjuk , Middleton néni rengeteget mesélt Amandanak Dániáról. Huszas éveiben ő maga is ott lakott egykori férjével,Thomassal.Fiatalon,meggondolatlanul kötöttek házasságot. Egy nap,férje egy sűrgős elintéznivalót indult elvégezni,ahonnan többet nem tért vissza. Egy kamion halálra gázolta. Azon nyomban életét vesztette. A fiatal özvegy sokáig magábaroskadva gyászolta élete első szerelmét,majd erőt vett magán. Örökösen azzal nyugtogatta magát,hogy nem élhet így. Ilyen szerencsétlenül.Viszont mindig visszatért a tudat,hogy nem maradt az égvilágon senkije. Nemsokkal később visszaköltözött szülővárosába,Libsonba. Sokszor támadják meg az emlékképek,amikor férjével időt nem sajnálva sétáltak kézen fogva kedvenc tengerpartjuk melett. A Balti-tenger ragyogása rendkívül lenyűgöző,magávalragadó. A víz kéksége szebb,világosabb,tisztább az égnél.Middleton néni történeteit a kislány mindig is szívesen hallgatta végig. Az idősödő néni egyedül élt, nagyon kedves teremtés volt. Mindig türelmesen bánt Amandával,mosolygott,mikor valamilyen bugyutaságot mondott. Bölcs lélek.

A családfő berakosgatta a teli bőröndöket az autó csomagtartójába,majd besegítettecsaládját a járműbe. Várandós feleségét,aki csak idő kérdése,és világrahozza a kistrónörököst,majd Amandát. A kislány szó nélkül engedelmeskedett édesapjának. Nyolcadik születésnapja boldogan kezdődött el,de ki tudja,mit hoz még a sors keze. A család boldogan indult neki a hosszú útnak,daloltak,vihoráztak,csevegtek.

A nap lenyugodni készült,az ég kezdett kék színéből sötétre váltani. Éppen egy erdős,szerpentines útra kanyarogtak fel. A fák 15-16 méter magasra is megnőttek. Mindenhol sötétség lakolt,egyedül az autó lámpafénye világított. -Ezen a forgalmatlan útszakaszon még az Isten sem jár.- gondolta Amanda.

Véget nem érő éles kanyarok,rengeteg lejtővel és emelkedővel az élén. Az autó rázkódni kezdett a göröngyös,kisebb-nagyobb kavicsokkal teli elhagyatott útvonalon,melynek hatására Amanda felriadt mesébeillő álmából.

Papa,ott vagyunk már? - kérdezte a lány édesapjától félig álomkórosan, pilláit zárva pihentetve.

Nemsokára megérkezünk,kislányom.- válaszolta kedvesen Daniel. Szülei mindig is tisztességteljesen nevelték Amandát. Elkényesztetve nem volt,de meg volt mindene. Amikor nem futotta valamire,elfogadta,nem pedig sopánkodott. Nem nélkülöztek,de vagyonosnak sem lehetett őket nevezni. Danial szolgálatkész rendőrként óvta a várost,akárcsak az apja,nagyapja,dédapja. Alojzia háztartásbeliként szépítette,gondozta otthonukat,s nevelte lányát.

Kiérve a szerpentines kanyarokból úgyszintén megvilágítatlan területen száguldoztak át. A fák itt már alacsonyabban pásztázták az arra elhaladó járműveket. Áthaladtak egy kietlen,élettelen településen,ahol egy lelket sem pillantottak meg.- Lakatlan térség. - gondolta a családanya. Néhány vérfagyasztó omaladozó falú ház,mely inkább rémisztően hatott az éj homályában. A viskók szórványosan ritkultak,majdcsak el is tűntek,a fák többségében láthatólag méterről-méterre gyarapodtak,majdan csak a gazdag növényvilág lett észlelhető.

A gépkocsi sebesebben haladt tovább az eddig megszokottnál. Danielt a többórás vezetés alaposan kimerítette.Tekintetében kialvatlanság tükröződött,szeme alatt hatalmas karikák húzódtak.Minél előbb Dániába akart érni,hogy biztonságban tudhassa lányát,feleségét,és a kis pocaklakót.

Már-már jóideje bolyongtak egy sűrű erdő rengetegében. Barna szeme a megvilágítatlan környék éjszínével együtt kezdett beleolvadni a környezetbe. Csupán érintetlen feketeséget észlelt,hiába fénylett az autó távolsági fényszórója,képtelen volt összpontosítani rá,mintha nem is saját maga befolyásolná,hogy hová,s mit szemlél meg. A gépjármű megegyező sebességgel haladt tovább a kietlen útvonalon. Jobboldalt növények rengetege ; kisebb-nagyobb cserjék, fenyvesek magasodtak az elérhetetlen csillagos ég felé nyújtózkodva. Baloldalt,az útszélén fakorlát választotta el a mérhetetlenül mély szakadékot az erdei úttól.

Sosem érünk oda. - nyöszörgött Amanda.

Türelem,kislányom.- nyugtogatta ingerülten Danial,miközben a visszapillantótükörben lánya tekintetét kereste,ámde Amanda le sem vette szemét az útról,amelyen haladtak.

Vigyázz,papa!- kiáltott a kislány rémült arckifejezéssel. Danial sebtében visszafordította arcát . A keskeny erdei úton,amelyen még egy kicsiny jármű is éppen hogy csak elfér néhány pillanat alatt egy irgalmatlan terjedelmű négylábú lény állt az éles kanyart eltorlaszolva ,a sötétben aligha rajzolódott ki,hogy mi lehet az. Az autó sebesen haladt mindez idáig,azonban Danial későn fordította vissza tekintetét,így képtelen volt időben lelassítani a gépkocsit. Fékezni nem tudott,hiszen alig néhány méterre volt a hihetetlen termetű szarvas,amely elzárta a továbbvezető utat. Az apa riadtan a fékpedál helyett a gázpedálra lépett rá . Az autó rekord idő alatt felgyorsult,lehetetlennek tűnt megállítani.Pillanatokon belül már a hatalmas állat előtt jártak. Szemei még a sötétben is világítottak,viszont egy tapotatt sem mozdult az útból. Danial fürgén,ám meggondolatlanul nagy ívben balra tekerte a kormányt,hogy idejében kikerülhessék a vadállatot. Nekicsapódtak a vékony,korhadt fakorlátnak,amely nem volt képes feltartani az autó súlyát,így a mélybe zuhantak.

***

Egy járőrautó éppen arra haladt át,mivel a szomszéd városban jelentést tettek bűntény miatt. Szemrevételezték a kiszakadt fakorlátot. Lassítottak,s majd megálltak.

Hívj erősítést és mentőt azonnal! - utasította a korosabb rendőr a társát,miközben szakadékba pillantva észrevette a mélybezuhant roncs autót. Körülnézett,hogy hogyan tudna lejutni a roncshalmazhoz,reménykedve abban,hogy vannak túlélők.Hiába kiabált,hogy ,,van ott valaki” ,válasz nem érkezett,bár mintha a hátsó ülésen megmozdult volna valamit. Talán egy kar. A mentő többnegyed óra alatt érne oda,azonban néhány perceken is életek múlhatnak.Sehol egy út,amely a szakadékhoz,vagy éppen a közelébe vezetne.

Hozd a kötelet!- szólt újból a rendőr. A fiatalabbik csak bámult,mintha nem e világi nyelven beszélnének hozzá. Újonc. - HOZZAD MÁR A KÖTELET TE SZERENCSÉTLEN!- kiabált rá erőteljesen,mire észrevéve magát rohant is a járőrkocsi csomagtartójához.

A kötelet egy középvastag ,erős kérgű fa köré kötötték erősen. Lassan leereszkedett. Mindkét kezével szorosan a kötelet fogta,lábával magabiztosan aprókat lépegetett lefelé. Pályafutása során többször veszélyeztette mások életéért a sajátját,ám de most minden porcikája reszketett. Félt. Hűvös levegő fújt,homlokára így is kiült az izzadtság,barna fürtjei néhol rátapadtak. Egyre nagyobbakat lépkedett,melynek eredményeképpen megcsúszott, ám kezével tartotta magát. Alig pár méter választotta el a mélybezuhant tetejére esett autótól.. Halk gyereksírás hallattszott. A férfi szaporábban vette lépteit,majd amikor biztonságos magassághoz ért,leugrott. Cserjék,szúrós bokrok rengetege lakolt a szakadékban. Odarohant az autóhoz.

DANIAL!- kiáltott megdöbbenten a rendőr,majd leguggolt mellé,hogy jobban láthassa. Arcát vörös foltok lepték el. A férfi hiába szólongatta Danialt,nem reagált. Kollegája nyakánál a pulzusát kereste,reménykedett,hogy még él. Hiába kutatta. Meghalt. Ám a kocsiban nem csak ő volt. Az anyósülésen Alojzia terült el. A rendőr – Jack Ceelon- jól ismerte a családot, rendkívül jó barátságot ápolt velük. Elindult az asszony felé,ám a hátsóülés felől mocorgás hallatszott. A tragacs hátsó részéhez irányította lépteit.

Jack bácsi?!- kérdezte Amanda rápillantva a férfira,felismerve telt vonásait a sötétben.

Láthatólag a kislánynak néhány zúzódáson kívül nem esett komolyabb baja.

Nyugodj meg,Amanda! Nyújtsd a kezed felém,segítek kijönni! - nyugtogatta Jack,majd a kislány óvatosan kúszott az ablak felé. Lábait erőtlennek érezte,kishijján összecsuklodtak alatta.

A távolból hangos rendőr és mentősziréna hallattszódott. Jack az anyósüléshez lépett,leguggolt a várandós asszonyhoz.

Alojzia! -szólt hozzá reménykedve.- Alojzia! - Jack szemében és hangjában kétségbeesés tükröződött,Amanda is odarohangt,majd letérdelt..

-Anya!- kezdte a kislány,mintha csak költögetné édesanyját,bár szíve mélyén tudta,hogy nem csak elszunyókált.- ANYA!- tört ki hangos sírásban Amanda. - Kérlek kelj fel! ANYA! Kérlek. - hangja elcsuklott,szeme még az éj színében is látszódott,hogy véeres. Jack az asszony nyakához tette újját,keresve pulzusát. Gyengén vert,néhol kihagyva egy-egy ütemet. ÉL! Végigsiklott a tekintete a nőn,fürkészve,hogy megsebesült-e. Tekintete megállapodott a nedvesnek tűnő nadrágjánál,amely egyre jobban gyarapodni kezdene,mintha csak szükségét végezné. Ám ez nem vizelet volt,hanem a magzatvíz.A baba világrakészül jönni e szerencsétlen pillanatban. A férfi kiemelte Alojziát óvatosan az ülésről. Elvesztette az eszméletét.

Közben a mentősök leengedtek egy inkább hosszú táskára hasonlító dolgot,amelynek mind a négy sarkából kötelek magaslodtak fölfelé,hogy amikor belehelyeznek egy sérült személyt,biztonságosan fel tudják húzni. Jack Alojziát belefektette a ,táskába',majd a mentősök lassan felhúzták.

Sűrgősen kórházba kell vinni! Elfolyt a magzatvíze,a pulzusa gyenge!- ordibált fel a rendőr,mire a fent lévők bólintottak,majd egy mentőautóba tették a nőt.

Azonban Danial holttestét is ki kellett szabadítania az autóból,viszont megvárta míg Amandát felhúzzák. Nem szabad,hogy az édesapját így lássa. Csupa merő véresen. Egy felnőttnek is óriási lelki trauma,évekig nem tudja némelyik feldolgozni,hát még egy nyolcéves gyermek.

Miután Amandát is felhúzták,Danial következett. Kollégájának szíve szorult össze a látványától. Néhai legjobb barátja már nincs többé. Nem fognak többé hajnalokig a kocsmában ülni sörözni,gyermekeiket sétálni vinni vagy kirándulni menni. Soha többé. Miután Jack is felért az erdei útra,a nap kezdett felkelni. Danialt egy fekete színű zsákba rakták,berakták a hullaszállító autóba,majd elvitték.

Jack bácsi,miért viszik el aput?- kérdezte könnyeivel küszködve Amanda.

Mert...- kezdett bele a férfi,de a hangja elcsuklott. Nem tudott mit mondani rá.Egyszerűen számára is felfoghatatlan az imént történtek.- Figyelj,Amanda.- kezdte Jack,majd letérdelt a kislány elé,hogy egymagassába legyenek,szemtől-szembe. - Apukád nagyon-nagyon megsebesült.. A bácsik és nénik nem tudták meggyógyítani,ezért Isten egy angyalt küldött érte,hogy elvigye magával,a testét itt hagyta,hogy békében eltemethessék.- hitegette a kislányt,és magát is.

Akkor miért nem láttuk mi is az angyalt?- tört ki belőle a sírás. Szeme vérben úszott,arca kipirult a sírástól. Szőke fürtjei kócosan omlottak vállára.

Mert azt csak édesapád látja. Más nem.- adta meg a választ visszafojtott könnyekkel Jack,majd homlokon puszilta Amandát. - Most pedig induljunk el mi is a kórházba,hiszen édesanyádat is oda vitték,és nemsokára megszületik a testvéred.- a lány biccentett egyet.Beszálltak a rendőrautóban és egyenesen a Szent Meer kórházba siettek.

<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<< >>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Kórházban

Amanda és Jack órákig ücsörögtek a váróban várva a híreket. Kétségbeesésük már a kék eget horzsolta. Gondolataik össze-vissza kavarodtak.

-Mi lesz velem ezután? Miért hagyott el a papa? Miért?- szakadatlan menetben ismétlődtek el a kislány fejében a kérdések. Képtelen volt felfogni. Úgy érezte,minden az ő hibája. Ha nem nyafogott volna folyton-folyvást a szüleinek,hogy utazzanak el a születésnapja alkalmából Dániába,nem történt volna meg. Magát okolta.

Halk nyikorgással nyílt az egyik műtőszoba ajtaja. Egy orvos lépett ki rajta,maszkját levéve közben.

Elnézést! Maguk Alojzia Swam hozzátartozói?- kérdezte az orvos Jacktől.

Igen.- felelte Amanda,mire az orvos megdöbenten lepillantott rá.

Dr. Jhonson vagyok! Beszélhetnénk ,kérem?!- utasította kérdését Jack felé. A férfi amint válaszolt volna,hogy ő nem vér szerinti rokona a Swam családnak,az orvos már félre is állt,hogy a kislány ne hallja az információkat.

Kisfiú lett.Császármetszéssel jött a világra. Kétezer gramm súllyal.-kezdte,de belevágott a szavába Jack.

És Alojzia? Ő jól van?-kérdezte türelmetlenül a rendőr.

Nem.

Mi az,hogy nem?-kezdett dühbe gurulni Jack.

Meghalt. Belső vérzése volt. A gyermeket tudtuk csupán megmenteni.Sajnálom.- nézett leverten a férfira. Minden reménye szertefoszlott.

Nem.Nem lehet!- hitegette inkább magát.

Sajnálom. -majd elsétált .

Amanda látva,hogy kedves családi rokonuk a földön térdepel magábaroskadva,fürkésző tekintettel odakullogott.

Angyalok. Az Isten verte angyalok elvitték anyut is,igaz?-kérdezte levegő után kapkodva. Válaszul csak biccentett egyett Jack,majd megölelte a lányt. Úgy szerette,mintha csak saját gyermeke volna.