Mit gondoltok erről a történetről, gondolatmenetről?

Rohanok. Nem szabad elkésnem. Első nap. Vajon milyen lesz? Képes vagyok rá? Már nem érzem a lábamat. Érdekes. Most nem érdekel. Izgatottságom, kíváncsiságom és félelmem hajt. Mindjárt ott vagyok. Szívem egyre hevesebben ver. Itt vagyok. Izmaim egyre merevebbek. Nem tudok mozdulni. Be kell mennem! Meg tudom csinálni! Megvan! Már mindenki itt van, csak a mester nincs. Istenem, vajon kedves lesz? Vagy goromba és rideg, mint a tavalyi? Itt is van. Fiatal. Meglepően fiatal. Milyen idős lehet? Van neki családja? Bemutatkozik. Dénes. Barna Dénes. Milyen szép a neve. Mosolyog. Sokat. Kedvesnek látszik. Gyönyörű a szeme. Barna. Van benne valami különleges. Percekig csak nézem. Elmerengek tekintetében. Hirtelen beleborzongok. Mi történik velem? Furcsa érzés. Valami történni fog. Érzem. De micsoda? Elszállnak gondolataim. Hozzám szólt. A nevemet kérdezi. Szívem a torkomban. Nagy Katalin. Feleltem. Mosolyog. Most is mosolyog. Gyomromban pillangók. Különös. Ennek nem szabadna lennie. Mi van ha..? Nem! Nem gondolhatok rosszra. Itt vagyok és a feladatomra koncentrálok, amit a mester kiadott. Elfáradtam. Nem bírom. Meg kell állnom. Rám nézett. Folytatnom kell! Néz. Ügyetlennek érzem magam. Idejön. Segít. Nagyon kedves. Jó az illata. Megmutatom! Megcsinálom!

Vége a munkaidőnek. Megyünk haza. Hiányt érzek. A mester közvetlen, viccelődő személye hiányzik. Este van. Lefekszem. Különleges, furcsa és fárasztó nap volt. Másnap reggel megint eszembe jutott. Érdekes érzés. El kell felejtenem! Telnek a percek, múlnak a napok. Csak rá gondolok. Itt van. Megint a munkanap. Milyen szép a szája ahogy mozog, mikor beszél. Micsoda? Egy nagyon nagy szikla került szívemre. Feleség? Gyerek? Miért velem történik ez? Várjunk csak! Miért lettem ilyen szomorú? Lassan telnek a percek. Ő olyan aranyos. De ott van neki a családja. Velem nem törődik. Sokszor veszem észre, hogy rám néz. Visszanézek. Ő elmosolyodik, de tekintetét nem kapja el. Nem bírom! Gyorsan folytatnom kell a munkát.

Vége a napnak. Szomorúan fekszem le. Következő napjaim szörnyen telnek. Nem tudok koncentrálni. Csak Ő. Csak Ő kell nekem! Hirtelen beugrik egy kép. Lehet, nem is olyan kedves, mint gondoltam? Ilyenre gondolni sem szabad. Lefekszem. Holnap megint mennem kell. Zaklatottan ébredek. A mesterrel álmodtam. Szerelmes vagyok. Álmomban döbbentem rá. Miért? Hisz csak kétszer láttam. Mennem kell. Kezdődik a munka. Nem megy túl jól. Beszél hozzám. Gonosz. Nem tetszik neki a hozzáállásom. Nem tudja! Fogalma sincs róla, hogy szeretem. Fáj minden szava. Csak rosszat mond. Szemem megtelik könnyel. Gyorsan megtörlöm. Nem láthatja. A napom rosszul telik. Sírás közeli állapot. Egyfolytában küzdök a könnyeimmel. Hozzám szól. Kedves. Megszólaltam. Bár ne tettem volna. Félre értett. Ne! Kérem, én nem úgy gondoltam! Ne! Késő. Mindent elrontottam. Megszakad a szívem. Többé nem mosolyog rám. Éreztem. Tudtam, hogy rossz fog történni! Nekem ennyi volt. Senki nem értheti. Még én sem értem. Nem élhetek így tovább. Szerencse, hogy közel vannak a vonatsínek. Nem szabadott volna beleszeretnem. Idősebb nálam. Családos. Megbántam. Ennyi volt!