Valaki véleményezné a könyvem elejét? (privát üzibe küldöm el)

Ööö, bocsi, de nem tudom egyszerre leírni .Amúgy címe még nincs.

Augusztus 25., péntek Kedves naplóm!Őszintén szólva eddig nem akartam naplót írni de most úgy döntöttem, kipróbálom, milyen érzés kiadni a lelkem egy füzetnek.Na jó, akkor illedelem, leírom, milyen vagyok.Szóval.Én Lea Tami vagyok, 12 éves lány.Kívülről átlagos (barna, vállig érő haj, zöld szemek és kb. 160 centi magas vagyok).Na, igen, ez rendben van.Csakhogy most jön a feketeleves.Az ízlésem.A zene még tűrhető, főleg a pop-ot szeretem, a kedvenc bandám a Green Day.Az érdeklődési köröm is oké, imádok olvasni, barkácsolni, rajzolni és verseket is szoktam néha írni.De az öltözködésem!Folyton azzal nyaggatnak a suliba, hogy miért nem tudok egyszer a összeválogatni két illő ruhadarabot, én meg nem akarok, mert nem szeretem, ha meg van szabva, hogy mit, hogy vegyek fel.Na, ezért én vagyok a kitaszított ,,magányos harcos".Hát, ez a helyzet.És ha ez még nem lenne elég, nem is vagyok valami jó tanuló.Na igen, nálunk a kitűnő tanulmányi eredmény az übermenő.Na de rólam ennyit, most írom azt, amit szerintem egy naplóba kell írni.Ööö.Mit írjak, a brutál unalmas nyaramat?Hát, mivel nincs jobb, ezt írom.Na.Szóval.Izé.A vakációm úgy telt, hogy minden nap délig aludtam, amikor pedig végre kimásztam a pihe-puha ágyikómból, pizsiben szaladgáltam a szobám és a konyha között Green Day-t, Beatles-t és Oasis-t hallgatva egy könyvvel a kezemben.Délután öt óra körül felöltöztem, és elmosogattam.

Anyu hat órára ért haza minden nap a munkából, apu pedig hétkor, úgyhogy én hoztam haza a hugomat az óvodából, akinek egyébként holnap lesz a hatodik szülinapja.És még nem csináltam neki ajándékot.Uppsz.Jaj, szaladok, és rajzolok neki egy hercegnőt.Ja, nem szereti a hercegnőket.De akkor mit rajzoljak?Na szétnézek a neten, hátha találok valami szuper ötletet.

Suli:10/1-váá!!

Net-10/10-Spongya Bobot rajzolok.Azt szereti.

Szeptember 1.,Csütörtök

A hatodik évfolyam első napja.Hát, a lámpalázam nem volt oktalan.Leírom az elejétől.

Egész éjszaka nem aludtam, csak telefonoztam meg tévéztem, ettől viszont ilyesztőbben néztem ki, mint a zombi abban a filmben, amit néztem éjszaka.Egész nyáron arra készültem, hogy a fekete, flitteres pólómat veszem fel a farmerszoknyámmal és a zöld szandálommal.Aha.Terveztem.Csakhogy ez nem valósult meg, mert kiderült, hogy anyu még hétfőn véletlen leöntötte hipóval az ominózus pólómat, és a bal vállánál lett egy nagy fehér folt.Amikor megláttam, hogy milyen állapotban van az egyébként kedvenc ruhadarabom, remegő hanggal megkérdeztem aput, hogy nem tudja-e, mi történt.

-Anyád mondott valamit a fekete pólód és a hipó találkozásáról hétfőn.

-Mi??A pólóm és a hipó?-kerekedett el a szemem úgy, hogy biztosan ilyesztő volt apu arcát látva.

-Ööö.Anyádat kérdezd-hárított el.Idegesen trappoltam anyuhoz, aki a konyhában épp reggelit csinált.

-Jaj, mi a baj, Tami?-kérdezte gyanútlanul.Magamban elszámoltam tízig (az öt kevés lett volna), majd megszólaltam.

-Anyu, tudsz valamit a fekete pólómról?-kérdeztem, mintha nem tudtam volna a ,,tragédiáról".

-Ööö, az úgy volt....-kezdett magyarázkodni.

-Tudom, hogy leöntötted hipóval.

-Bocsi, tényleg sajnálom.

-Anyu, nem haragszom, csak szólhattál volna előre, mert akkor nem keresem fél órán át ezt a pólóm-mondtam, mert tényleg késésben voltam.

-Jó, elviszlek kocsival-ajánlotta fel, én meg furán néztem rá.

-Tíz perc sétálva a suliig az út.Kocsival kettő.Inkább gyalogolok-válaszoltam.

-Biztos?-kérdezte szomorúan.

-De azért elvihetsz-mondtam, mire elvigyorodott.

Mivel keresnem kellett egy másik pólót, gyorsan felrohantam a szobámba, és őrülten kutattam valami értelmes után.Húsz percig keresgéltem, végül egy rövidujjú, lila, virágos pólót kaptam fel.

Hét óra huszonhat percre lettem kész, plusz két perc alatt anya befurikázott a suliba, majd továbbment Timivel (a hugommal).És ott álltam a suli előtt.Néhány percig az osztályomyat kerestem, és végül megláttam Nagy Nellit.Pár percig hezitáltam, végül odamenten.

-Szia-köszöntem.

-Szia.

-Nem tudod, hol az osztály?

-Nem láttam lent őket, lehet, hogy fent vannak.

-Lehet, fent még nem néztem szét.Felmegyek.Jössz?-kérdeztem.

-Ööö, jó megyek.

Felbaktattunk az első emelet folyosójának utolsó előtti termébe, közben meg beszélgettünk.

-Te a nyáron mit csináltál?-kérdezte Nelli.

-Zenét hallgattam, és közben olvastam.Te?

-Rajzoltam egy pályázatra.

-Milyen pályázatra?

-Amit az osztályfőnök mondott még a szünet előtt.Illetve, neked üzente,

mert akkor voltál beteg.

-Mi??Rajzpályázat?Nekem senki sem szólt róla, pedig én is indultam volna!-háborogtam.

-Ööö, úgy emlékszek, Évának mondták, hogy mondja el neked.

-Nee!Ő utál engem!Miért rá bízták?

-Nem tudom.Lehet azért mert ő a ,,kiskedvenc".

-Ajj!Pedig jó lett volna indulni rajta.Ki nyerte?

-Nem tudom.Másik suliba jár.

Eközben felértünk a termünkhöz, ami zárva volt.

-Akkor még nem vagyunk fent?-kérdeztem.

-Lehet.Hacsak nem torlaszolták el az ajtót.

-Á, csak nem akarnak úgy járni, mint tavaly.

Mire lesétáltunk, már hét óra negyvenhárom perc volt, mert a büfénél is megálltunk.Az osztályunk már kint vàrta az ofőt.Lelle Edina, az iskola bohémja, barna, nagyon hosszú hajjal, barna szemekkel, Zepper Rózsa, rózsaszín pólóban, rózsaszín szoknyában, rózsaszín szandálban (nem tudom, mióta ilyen rózsaszínes), rövid szőke hajjal, kék szemekkel,Holló Kata, zöld pólóban, fekete nadrágban (ilyen melegben miért hord feketét és hosszú nadrágot, ráadásul egyszerre a kettőt!), tornacipőben, barna, félhosszú hajjal, fekete szemekkel meredt a világra, Dallai Dóra, kék pólóban, kék farmerban, kék cipőben, hosszú, fekete hajjal, fekete szemekkel, Urbán Éva, az ,,ősellenségem" úgy nézett ki, mint egy divatmagazin címlapja, szőke haja kihangsúlyozta kék szemeit és még sorolhatnám az osztály tagjait.Amúgy tavaly huszonnégyen voltak az a-sok, a b-sek huszonöten, mi c-sek pedig huszonhárman.

Mivel csak négy ofőóra volt egész nap, így nem kellett hozni tancuccot, a többiek pedig behozták a

huszonegyedik század csodáit.Tényleg.Én még egy helyen nem láttam annyi kütyüt, mint ott.Hoztak telefonokat, tableteket, laptopokat, meg még egy csomó minden.Én meg ott voltam a zenelejátszómmal, ami már vagy ezer éves, meg az alsókategóriás telefonommal.Hát, legalább nem csak én vagyok ilyen őskori.Nelli, és a két új lány is tech analfabéta.Tényleg, a két új lány.(És egy új fiú is van, de őt nem ismerem.)Az egyikőjük Szűcs Hanna, az oviban egy csoportba jártunk, de nem volt valami kedves.Kábé háromszor veszekedtünk, utána már hozzá sem szóltam.Nem sokat változott azóta, ugyanúgy hosszú, barna haja van, szürke szemei (ez nem is változhatott volna), és nem divatosan, de mégis csinosan öltözködik.A másik lány Fésűs Amanda, hosszú fekete hajú és barna szemű.Mivel évvesztes, már 13 éves.Hát, kábé ez a helyzet.

Első szünetben mindenki elővette a kütyüjeit, csak mi, ,,ősemberek" nem, úgyhogy záporoztak ránk ,,a tévét legalább ismered?", ,,nyáron az ősembereknél nyaraltatok?", ,,elromlott az időgépetek" megjegyzések.Rendes osztályunk van.Igazából nem is tudom, miért szeretem ezt az osztályt.Annyiszor bántottak meg, hogy azt nehéz lenne összeszámolni.Mégis ha megkérdeznék, hogy át akarok-e menni másik suliba, egyértelműen rávágnám, hogy nem.Talán azért, mert öt év együtt töltött időt nem lehet csak úgy felrúgni.Túl sok idő volt ahhoz.Igaz, hogy sokat voltam szomorú miattuk, de volt, hogy felszabadulva nevettünk mindannyian, mintha nem én lettem volna ott.Mindenki különböző, de

mégis jól elvagyunk.Nagyon nem szeretném, hogy elmenjen valaki.Akárki.Szerencsére senki nem rossz tanuló, így senki nem bukik meg.De mégis félek.A nyolcadik osztálytól.Mert utána mindenki megy a saját útján.Lehet, hogy a többiek még nem érzik ezt át, vagy csak nem akarják, de egyszer szembesülniük kell, hogy nem maradunk örökké eggyütt.De erre még nem kell nekünk gondolni, mert még csak hatodikosak vagyunk.

Órák után mindenki ment haza, csak Amanda maradt ott.Nem értettem, miért, így odamentem hozzá.

-Te még nem mész haza?-kérdeztem.

-Ööö, a telefonom otthon felejtettem, és úgy beszéltem meg a szüleimmel, hogy felhívom őket, ha végeztem, és akkor jönnek-hadarta kissé zavartan, kissé remegő hangon.

-És akkor most hogy fogsz hazamenni?

-Nem tudom.

Gondolkoztam egy kicsit, aztán eszembe jutott a megoldás.

-Tudod a számukat?

-Aha.

-Akkor felhívjuk az én telefonomról.

Amandának azonnal felcsillant a szeme, és bizonytalanul rám nézett.

-Tényleg?

-Persze!

Elmondta a számot, én pedig beírtam, majd rányomtam a hívás jelére.Három csengés után Amanda anyukája vette fel a telefont.

-Halló-szóltam bele elég furán.

-Ki az?

-Lea Tamara vagyok, Amanda osztálytársa.Azért hívom, mert Amanda otthon felejtette a mobilját, és így nem tudott szólni, hogy vége az óráknak.

-Ó, köszi, hogy szóltál, megyek, elhozzalak téged is?

-Nincs mit, megköszönném, ha hazavinne.

-Jó, mindjárt ott vagyok.

Amikor letettem a telefont, Amanda a nyakamba ugrott, én meg majdnem hátraestem.

-Köszi-mondta, miután újra

fél méterre voltunk egymástól.

-Nincs mit.

Hát, úgy tűnik ő az a ,,minden apróságért a nyakadba ugrok" lány.

Hazafelé (egy hosszabb úton mentünk) zengett tőlünk az egész környék, a zene a telefonból üvölt, mi próbáljuk túlkiabálni sikertelenül, akkor méghangosabban ordibálunk, Amanda anyja ránk szól, mi halkabbak leszünk, de még mindig nagyon hangosak vagyunk, megfenyeget, hogy kitesz minket, még mindig hangosabbak leszünk, előkerülnek a ciki sztorik, kiszállunk, sétálunk hazafele, hirtelen ötlettől vezérelve felhívom anyut, hogy átmehetek-e az új barátnőmhöz, anyu boldogan beleeggyezik, és este nyolc óráig ott voltam.Hű, de klassz nap.

A mai nap: 10/10-de jó!!

Órarend: 10/5-bevezették a hittan/erkölcstan órát, és az osztály háromnegyede hittanos lesz.Nincs mese, jó egy laza óra a kemény tanulás mellett.

Amanda: 10/10-váá, életem első LB-je!!

A többiek az osztályból: 10/2-hát, nem hazudtolták meg magukat.