Hogy tetszik nektek a versem?

Neked

Édes vagy számomra, mint ajkaknak a méz,

Picinyke szeretet,

Mely elfér apró szívemben, mégsem kevés;

Csak lehessek veled!

Nem tehetem meg, hogy ne gondoljak pont rád;

Miért is ne tenném?,

Mikor itt vagy és élsz, mint szerető barát,

Szívbe vezető fény?

Mondd el ki vagy, s megsúgom én is neked,

Miként lángol testem

Napnál vakítóbban; hogy sosem feledlek.

Hiába szenvedem.

Tisztában vagy azzal, amit érzel, ugye?

Mondd hát el nekem is

Drága szerelmem, mert eljött az ideje,

hogy végre szemembe nézz,

Hogy megfogjam kezed és erősen szorítsam,

Míg magamhoz ölellek

Téged, s fürösztlek mézédes szavakban.

Örökre legyek veled!

A hiányod lángja kigyúl bennem bárhol

S feléget mindent,

Annyira szeretlek! Meglőtt engem Ámor

Szívem mélyén...ott bent!

Szeretetem piruló napsütés, friss harmat,

Mely csiklandozza

Arcod, s megköti szerelmes fogadalmad

Újra meg újra...

Nekem egyedül, csak reád van szükségem,

Meg egy félénk csókra;

Ahhoz, hogy végre már én is érezhessem:

Milyen a csók hatalma!

Te csoda vagy, ebben a hatalmas világban,

Egyedeüli egyetlen;

Téged szeretlek, te vagy az persze, már mondtam,

Kit őrzök a szívemben!

Egyszer majd megtudod, hogy mily sok szeretet

Lakozik még bennem;

Mit veled akarok megosztani, csak veled:

Mással lehetetlen!

Eljött a nap, hogy felköszöntselek téged;

De ölelést adni

Sajnos nem tudok, sem hasonlót ha kéred,

Tudsz így szeretni?

Bárcsak egyet kívánhatnék, csakis egyet,

Mert az is elég lenne

Ahhoz, hogy mindig szeresselek és legyek

Méltó szeretetedre!

Szeretlek, és ezen nem tudok változtatni,

Ha rosszat is teszel,

Mert szívem szeretete az összeset elnyeli.

Szeretni mindig kell!

Hogy benned mi zajlik épp, én nem tudhatom,

Mondd hát el, hogy értsem;

S öledbe borulva, könnyesen arcodba súgom:

Nélküled nincs életem!

Csillagaid közt immár tizenhat ragyog,

Hisz tizenöt év eltelt;

Ezért kívánok boldog születésnapot

Mézes kis ünnepelt.

Édes vagy számomra, mint ajkaknak a méz,

Picinyke szeretet,

Mely elfér apró szívemben, mégsem kevés;

Csak lehessek veled!

(Csak lehessek veled,

Mindig fogjam kezed,

Érezzem ölelésed

Mutasd szerteted,

Mely oly forrón ég bennem,

Hogy talán már lehetetlen!

Csak lehessek veled!)

Írta(m): Sophye

Szóval lehet, hogy nem egészen vers de azért remélem annyira nem vészes :) Kíváncsi vagyok azért más emberi véleményekre, persze ha nem tetszik, nem kell rögtön leb*szni, szépen is meg lehet írni :) Szerintem. :D Köszi előre is :-*