Hogy lehet az, hogy egyes megtanult dolgokat sosem felejtünk el, más dolgokat meg igen?

Nagyon érdekes a kérdés. Anyanyelvét nem felejti el soha senki. Intuitíve, máshogy tanuljuk azt, mint az idegen nyelvet, az anyanyelv lényegünkké válik, már tanulásakor lényegünk. Egyszerre tanuljuk a szavakat-nyelvtant-szintaxist,és úgy, hogy nem magyarázza senki -nem értené-sőt a beszélő felnőtt sem tudná elmondani, mért úgy mondja (nyelvtani szempontból)

A bicikli, úszás képesség, ami ha kifejlődik akkor megmarad. Az idegen nyelv, ha elfelejtődik, nem vált még képességé.

Az a szint amit nem lehet elfelejteni bringázásban, nem túl sokat jelent.

10 év kihagyás után közel sem tudtam úgy downhillezni, mint fénykoromban!

A másik, hogy amire nincs szükség azt miért tartaná meg valaki? Amire egyszer nagy szükség volt (nyelv ismeret), megkophat akár a bringázás is, de visszajön belőle rövid időn belül sok minden, mert hosszú távra tanulta az ágy, míg egy tz/zh anyaga akár 2 hét múltán is semmivé válhat.

Amit csak jegyért kell tudni az iskolában a tanár két szép szeméért, az elillan, mert nincs haszna a későbbiekben.

Ugyan ezt idősebb korban szépen lehet tesztelni. Mutatnak x db képet az alanynak. És csak néhányat jegyez meg már a rövid távú memóriába. A fiatalok sok mindent megjegyeznek, mert nyitottak a világra, de az idősek már nem látják hasznát sok mindennek és csak az életveszélyes, illetve nagy örömet okozó képeket jegyzik meg. A spagettit a tányéron nem, míg a motorbaleset véres áldozatát igen. Ezt Michio Kaku bácsi is magyarázza a Time / idő c. sorozatában.