Mit csináltok, amikor már majdnem meghaltok az unalomtol? :oxx

Ez az unatkozás-dolog egyrészt egyéni sajátosság (vannak, akik természetüktől fogva képtelenek rá), másrészt nevelés/önnevelés kérdése.

Én is olvasáspárti vagyok. Ezek szerint - ha a kérdés egyáltalán felmerült - még nem szeretsz annyira olvasni. Azt javaslom, próbálj először könnyebb könyveket, de ne szemetet, amik lekötnek, és nehezedre esik letenni őket. Az ízlésedet nem tudhatom, de sokan szoktak rá Harry Potterrel az olvasásra (az egyik lányom is). Én pihenésül még mindig képes vagyok ifjúsági irodalmat olvasni, és azokat szeretem a legjobban, ahol nem kell a könyv végére megmenteni a világot. Ransome (Fecskék és Fruskák) magyarul megjelent könyvei mind megvannak peldául. Amíg nem volt elég saját könyvem, könyvtárba jártam, bár most esz a fene, hogy egy csomó régen olvasott könyvet még antikváriumban sem tudok megszerezni...

(Utóirat. Néha unatkozni is szabad kicsit. A feleségemnek gyerekkorában öt percig sem volt szabad tétlenül ülnie, rögtön adtak neki valami feladatot. Nagyon utálta...)

Hangszer!

Tanulj valami hangszeren, akár önszorgalomból is!

Kikapcsol, feltölt.