Miért érzem ezt? Miért nem értik meg?

Elég nehéz elmagyaràzni. Mindig is kötődtem a zenéhez / művészetekhez. Sokáig táncoltam, amit aztán később ott hagytam (sajnos). Mikor ott voltam ,úgy éreztem jó vagyok valamiben és tudom hol a helyem ,ez az ami kell. Nagyon szeretek zenélni ,énekelni ,volt hogy fel is kértek ezzel kapcsolatban ,amit szüleim nem díjaztak ,így nem lett belőle semmi.. Imádok fényképezni ,azt sem veszik komolyan és lebeszélnek róla ,koncentráljak másra (nem mintha nem tanulnék ,nagyon jó átlaggal végeztem tavalyi tanévet). Gimnáziumba járok és persze szeretnék is továbbtanulni ,de úgy érzem minden lehetőség kicsúszik a kezemből és egyszerűen esélyt sem adnak hogy kibontakozzak. Csak szeretnék bizonyítani abban ami érdekel, amit szeretek csinálni és jó vagyok benne.. Kisvárosban élek ,aminek lehetőségek szempontjából rengeteg hátránya van sajnos. Néha úgy érzem legszívesebben elmennék, hogy aztán hasonló emberekkel találkozhassak.

Nem tudom volt e valaki ilyen helyzetben ,de ha igen ,tudja milyen rossz érzés ez.

Mit tehetnék hogy végre komolyan vegyenek és észrevegyék mit érzek?