Egy világban ahol bármi megtörténhet és ti találkoztok egy Kentaurral, ti mit kérdeznétek tőlee? (SŰRGŐS lécci ne hülyeségeket)

Megfogalmazom E/1-ben.

"Az átjáró bezárult, s én ott maradtam egyes-egyedül egy másik világban. A mező ahova a varázskapu nyílt csodálatosan szép volt, mindenütt virágok illatoztak, és szebbnél szebb pillangók szálltak reájuk. Az egész olyan megnyugtató és harmonikus volt, hogy egy egész életet le tudtam volna élni ezen a gyönyörű helyen. Beszívtam a levegőt, és végre megnyugvást éreztem, oly sok idő óta először. Átgondoltam az elmúlt napok nehézségeit, és a tudatom mélyébe száműztem, mint valami összegyűrt papírfecnit, úgy hajítottam el az összes megalázó élményt. Az elmélkedésemből léptek zaja rántott ki. Megperdültem, és a mező szélénél, egy különös lény lépett ki az erdőből. Deréktól felfelé normális férfinak tűnt, ám teste egy lóé volt. Összerezzentem a kentaur láttára, mire az megindult felém. A menekülésnek semmi értelme nem lett volna, hiszen azonnal utolért volna, így szorongva vártam mi fog történni.

- Másik világ gyermeke. - szólított meg. - Érzem rajtad a félelmet, ám azt is, hogy kíváncsi vagy, s szándékaid jók. Kérdezz hát.

- Hogyan kerültem ide? - kérdeztem halkan.

- Erre te tudod a legjobban a választ gyermekem.

- Én bevallom, nem igazán tudom. Nem teljesen értem ezt az egészt.

- Akkor hát majd én elmagyarázom. - szólt kedves, ámde tiszteletet parancsoló hangon a kentaur. - A világunknak szüksége van rád. Csakis olyan ember léphet erre földre, aki kellőképpen méltó rá, s mivelhogy még életben vagy, te kiváltképp különleges vagy az emberek között.

- És miért nem próbált megölni engem mikor meglátott? - tettem fel a kérdést amely a fejemben motoszkált.

- Egy ősi prófécia szerint, mikor az ellenség fenyegeti népünket eljön egy ember, hogy megmentsen minket a gonosztól. Te, leányom, te vagy a kiválasztott. - tudatta velem."

remélem tetszett a kis fogalmazásom :)