Elképzelhető hogy annak idejen " szuz maria" azer talalta ki az istenes angyalos sztorit hogy ne kovezzek meg mer megcsalta a parjat es mastol lett vna a gyereke?

Nos, kérdező, itt a 11-en: tehát mindenestől tagadod. De ha nem igaz, akkor nem mindegy, hogy a mese egyik elemében kételkedsz, vagy az egészben.

Ha a Piroska mesét nem hiszed, akkor nem tök mindegy, hogy a farkas ette meg őket, vagy Piroska a farkast?

Számomra az a probléma, hogy az egész hozzáállásod gyerekes.

Mi a vallás lényege? Mire tanít? Alapvetően erkölcsi mércét ad. Isten nem azért fontos, mert csak úgy van a nagyvilágban, hanem mert működteti azt, így bizonyos törvényeknek vagy meg kell felelned, vagy el kell fogadnod a következményeit.

Ha ateistaként kinyitod a Bibliát, akkor igen, egyrészt mesének lehet értelmezni. De amire a mese tanít, az viszont nagyon is létező, márpedig alapvetően arra tanít, hogy mi a jó, és mi a rossz, hogyan viszonyulj önmagadhoz, a többi emberhez, meg úgy a világhoz általában. Tulajdonképpen lényegtelennek is kellene lennie a hit megítélésében annak, hogy amúgy Isten valóban létezik-e. Pl. Gandalf, meg Középfölde sem létezik. Ettől még a Gyűrűk urából kiolvasható tanulságok jók és alkalmazhatók a hétköznapi életben. Frodótól pl. tanulhatsz kitartást, akaraterőt, Gandalftól bölcsességet, Aragorntól bátorságot, függetlenül attól, hogy léteznek-e ténylegesen.

Hogy aztán valaki álszent lesz-e, az más kérdés. Hogy a hitre alapuló egyház aztán mennyire követi a hit tanításait, vagy mennyire tér el tőle, milyen túlkapásai vannak, az megint egy másik kérdés.

Nem hiszel Istenben? Semmi gond. Én sem hiszek. De nekem nincs bajom azzal, ha valaki hisz, ha tényleg hisz. Ha ettől ő lelki megnyugvást talál, ha ettől jobb emberré képes válni, akkor miért lenne ez probléma? Miért kellene nekem emiatt ócsárolnom azt, amit ő szentnek tart?

Ha Isten nem is létezik, ha a Biblia kitalált, akkor is bölcs emberek írták, vagy legalábbis aligha maradt volna fenn, ha bölcs emberek nem láttak volna benne valami hasznosat, ami valamire tanít.

Aztán a vallásoknak ateista olvasatban is van történetük, szimbolikájuk, filozófiai tartalmuk. Ilyen módon is meg lehet közelíteni a dolgot. Meg is tettem egy előző hozzászólásban.

Ahogy te értelmezed az a legprofánabb, legprózaibb, – már elnézést, de – a legbutább értelmezése a Bilbiának, akkor is, ha ateistaként nézel rá.

Tulajdonképpen mi a célod a kérdéssel? Meg akarsz győzni valakit, hogy amiben hisz, az hazugság? Úgysem fogod meggyőzni. De ha történetesen meggyőzöd, ami miatt ő nem hisz többé, elveszti a világképe alapját, az miért jó neki, miért jó neked, miért jó nekünk?

Nota bene a Biblia ír Máriáról, a szűzen való fogantatásról. De ki ír róla? Szemtanúja volt a dolognak? Tudtommal az evangélisták írták, ők meg nem Jézustól hallották, nem is voltak ott, alkalmasint nem is éltek még akkor. Azt, hogy Mária nem hagyományos módon esett teherbe, azt nem Mária állítja, hanem az evangélisták.

Ha ateista szemmel nézed, akkor azt is el kell fogadnod, hogy bizony az evangéliumokat nem is feltétlenül lehet konkrétan a négy apostolnak tulajdonítani, esélyes, hogy később keletkezett írásokról van szó, amik csak a szájába adja az adott apostolnak a mondanivalóját. Ha ezt így elfogadod, akkor azt is elfogadod, hogy azt, hogy Mária szűzen fogant, azt nem Mária állította magáról, nem Jézus állította az anyjáról, de még csak nem is a tanítványai, hanem valaki, aki megírta az adott evangéliumot, jóval Jézus halála után.

Szóval akárhogy is nézem, Mária nem állította magáról, hogy szűzen fogant, sem korabeli fültanú nem hallhatta ezt.