Tudtok nekem vicces jeleneteket mondani a Bexi sorozatból? Nagyon kéne!

(Hullócsillag)

-Hogy fértek el?-érdeklődtem.

-Hát, Körte és az én ágyam maradt az eredeti helyén, a másik kettőt pedig összetoltuk Aszádéknak.

-Nekünk van egy feles ágyunk, vihetitek-szólt Evelin.

-Annyi hely nincs a szobánkban, hogy Pepe csomagja is beférjen, ezért az még mindig a folyosón van. Nem tudunk hová tenni egy ágyat-magyarázta-De kitesszük a folyosóra,elalszik ott-ötletelt, mi pedig elnevettük magunkat.:)

Itt egy csomó ;)

"A három Aszád unottan nézett ránk, aztán egymás poharát vizsgálva összeröhögtek. Miért nem lepődtem meg azon, hogy Bogyó a poharára a 'takony' feliratot kérte, Puding a 'nőgyógyász' szöveget, Pepe pedig egyszerűen azt, hogy 'Krisztina'."

"-London!-kiáltottam én is.

-London!-bólintott Evelin büszkén.

-London!-szállt be Márk is.

-London!-üvöltötte Bogyó, az FBA frontembere.

-London!-helyeselt Pepe izgatottan.

-Fákjú!-ordította Puding, mire mindannyian kérdőn néztünk rá.-Mi van? -kérdezte.-Én ennyit tudok angolul."

"-Beki, kösz a könyvet-nyújtotta felén Puding a London-utikönyvet.

-Szívesen-vettem át, fél lábbal feltérdelve az ülésemre, és beraktam a. táskámba, majd ránéztem.-És a romantikus regény?

-Még olvasom-közölte, és egy ideig vártam, hogy elröhögje magát, de nem tette.

-Mi? Ne mond,hogy tetszik-nevettem fel hitetlenkedve, felelevenítve a rózsaszín borítós regény tartalmát.

-Dehogy tetszik, hülye!-ingatta a fejét.- De mostmár tudni akarom, hogy mi történik az állatorvos lánnyal és a cowboyjal, akinek megsérült a lova-közölte felszegett állal, mi pedig Bogyóval egészségesen kiröhögtük a romantikus lelkű FBA tagot."

"-Hé, ezt hogy érted?- kaptam el a kezét -Bogyó!

-Hülyéséget beszéltem. Van egy ilyen betegségem. Az a tünet, hogy néha hülye vagyok. Papírom is van róla-próbálta kivágni magát."

"-Oké- fújtam ki magam-, és most mit csináljak? Evelin mindjárt visszaér, nekem pedig mondanom kell valamit a dalra.

- Mit csináltok együtt?- csodálkozott Körte.

-Hát - kezdtem- én fehérneműben állok egy üzletben, szétszakítottam egy ruhát, Evelin meg lesántult-vázoltam fel röviden a szituációt.

A vonal másik oldalán mindketten csendben voltak, végül Márk szólalt meg elsőként.

- Egészen pontosan hol vagy fehérneműben? Mert megyünk oda..."

"-Nem akarok beleszólni-hajolt oda hozzánk Körte -De a gombászsrác üzent, amíg a mosdóban voltál, hogy majd hívd vissza.

-Rendben- bólogattam hevesen, Márk pedig rezzenéstelen arccal nézett ránk.

-Milyen gombász? Mi van?

-A gyerek nem mesélte? A napi erdei sétái során összefutott azzal az izmos felsőtestű gombászfiúval, akivel aztán napi szinten...gombásztak.

-Na menjetek a francba-dőlt hátra Márk- Ne szivassatok már, BAZ megében mindenki ki van gyúrva, és a téli hónapban félmeztelenül pakol bálát meg gombászik? Hagyjatok már a hülyeségetekkel-legyintett Márk, belőlünk meg kiszakadt a nevetés."

"- Nem tudok elvinni öt személyt-közölte.

-Az egyikünk nem ember-hajolt előre Pepe.

-Mi van?-kérdzte a taxis megdöbbenve.

-Ő itt Puding, mesterséges inteligencia-magyarázta.

-Na ne mond -dünnyögte a taxis.

-Pedig igaz. Ugye Puding?-veregette meg a vállát Pepe, mire Puding bólintva büfögött egyet."

"-Na jó, elég ebből!-szóltam rájuk.-Tudod, Márk-néztem hunyorogva a telefonomra-Van valami megmagyarázhatatlanul vonzó abban, ha egy fiún sérülés van....

-Mi van?-kérdezte Márk furán.

-Nem is tudom...az olyan...dögös.

-Ez-mutatott újra az arcára értetlenül.

-Igen, valamiért elképesztően szexi tud lenni-folytattam a kijelzőn át fürkészve az arcát.

-Fél óra, és Körténél vagyok-szakította meg a hívást, én pedig vigyovogva raktam el a telefont."

"-Másvalakinek allergia?-fordult körbe Körte-Senki? Szuper. Akkor tovább. Állandó szedett gyógyszer?

-Puding fogamzásgátlót szed-kiáltotta Bogyó, ami miatt elröhögtük magunkat, Körte viszont egy 'lecsaplak titeket' pillantást mért ránk, úgyhogy elkomorodtunk."

És most néhány személyes kedvenc, ezek nem kifejezetten viccesek (SPOILER RADÓ!!!!!!!!)

"Karját a derekam köré fonta, egy határozott mozdulattal a csípőjéhez szorított, majd egy pillanatnyi gondolkodási időt sem hagyva fölém hajolt, és megcsókolt. De úgy igazán. A mozdulatba beleszédülve egy pillanatig reagálni sem tudtam, majd viszonoztam a csókot, miközben fél kezemmel a vállát fogtam, másik kezemmel pedig belemarkoltam a hajába, és hagytam, hogy tovább csókoljon. A fülemben dobogó vértől nem hallottam a többiek reakcióját, csak annyit, hogy valamelyik Aszád azt üvölti, hogy 'Újra van Berk! Vagy Márxi', de elengedtem a fülem mellett, mert éppen belevesztem Nagy Márk csókjába. Kétszer próbáltuk abbahagyni, de csak harmadszorra sikerült, mert vagy Márk hajolt újra fölém, vagy én markoltam szorosabban a hajába, és húztam vissza a számra, mire végre el tudtunk szakadni egymástól."

"-Ó, tényleg. Pepe jössz nekünk két üveg Nutellával-eszméltem fel, mert ha véget ért a verseny, akkor bizony tartozik nekünk.

-Beki, ne már, totál le vagyok égve. Semmi mást nem tudok ajánlani, csak egy forró, szenvedélyes csókot ezen a hideg téli éjszakán-alkudozott, mire az egész társaság hangosan felröhögött. Vísszhangzott tőlünk az utca.

-Szörnyen vicces vagy-dünnyögtem, totálisan elvörösödve.

-Most miért? Engedd meg, hogy magamhoz rántva belevesszünk a csókunkba-fokozta a többiek legnagyobb örömére."

"-Szia -köszöntem halkan, amikor megfordultam és szemben találtam magam Nagy Márkkal.

-Szia- köszönt vissza.

Lazán állt előttem, félelmetesen megnyerő mosollyal, olyannal, amivel általában mindenkit két pillanat alatt levesz a lábáról. A hajnali órában indokolatlanul viselt napszemüveget, amelyet kénytelen volt hordani a szponzori szerződése miatt, és amely felháborítóan jól állt neki, ezért egyáltalán nem bántam. Állig felhúzott dzsekije cipzárját szájába vette, és idegesen rágta, miközben nagyon úgy tűnt , nem tud mit kezdeni a szituációval. Vagyis velem. Kérdőn felvont szemöldökkel néztem rá, és hirtelen úgy éreztem nem bírom elfojtani a nevetésemet, amiért úgy állunk egymással szemben, mint két szerencsétlenség. Toplistás előadók, milliós nézetség, látszólag maximális profizmus. A színpadon.... A valóságban pedig. Totáls agyhalál.

- És most?-kérdeztem nevetve.

-Fogalmam sincs, nem szoktak ilyen hosszú kapcsolataim lenni-közölte egyszerűen.

-Ami nyolc órája tart?-meredtem rá értetlenül.

-Ja-röhögött fel.

-Rémes vagy-ingattam a fejem.

-Ezért szeretsz-hajolt oda hozzám, és fél karjával átkarolva magához húzott, és megpuszilta a fejemet,mire a nyakába fúrtam az arcom és mosologva lehunytam a szemem.

-Nem is szeretlek-dünnyögtem bele a dzsekijébe.

-Tudom. Én sem téged-bólintott és karját leejtve a vállamról végigsiklott a kezemen, majd ujjait rákulcsolta az enyémre.- Bemegyünk-kérdezte."

„ – Az istállótakarító fiú – mondtam csak úgy mellékesen.

- Mi? Hol? – kapkodta a fejét Márk. – Körte, azonnal állj meg! – fakadt ki, a menedzserünk pedig beletaposott a fékbe. A következő pillanatban Márk kiugrott a kocsiból, mi pedig a két ülés között hátrafordulva figyeltük, ahogyan visszagyalogol a buszmegállóig, és megszólítja az ott álló srácot.

A következőket láttuk a hátsó ablakon át bámulva: Nagy Márk hadonászva magyaráz, a srác a fejét rázva tagad valamit, Márk a kocsi felé mutat, a fiú odanéz, de továbbra is csóválja a fejét, Márk a mutatóujjával bökdös felé, a fiú feltett karral tagad, a srác kérdez valamit, Márk helyesel, a fiú kihalássza a kabátjából a mobilját, lőnek egy közös szelfit, Márk ellenőrzi a fotót, a fejét ingatja, erre a srác újra megemeli a telefont, készítenek még egy képet, Márk erre már biccent, a fiú elrakja a telefont, a kezét nyújtja, Márk elfogadja, megrázza, majd idegesen visszajön a kocsihoz, és kinyitja a hátsó ajtót és beül.

- Ez nem volt vicces, Beka! – szólt szúrós pillantással.

- Mi történt? – érdeklődött Körte, de alig bírta visszatartani a nevetést.

- Ez nem istállótakarító fiú. Megesküdött rá, hogy lószőr allergiája van – dünnyögte, mi meg nem bírtuk tovább, egyszerűen kiszakadt belőlünk a vihogás. – Nincs is semmilyen istállótakarító fiú, ugye? – kérdezte tőlem sértetten, mire nagy nehezen abbahagytam a nevetést, és hátrafordultam hozzá.

- Na jó, tényleg nincs – sajnáltam meg, és úgy döntöttem, hogy nem szívatom tovább. Legalábbis ez volt a terv, de Körte kicsit bekevert.

- Akkor ezek szerint nekem nem küldtél közös képet, ami az istállóban készült, és amin izmos, bálapakolástól izzadt karja átöleli a derekadat – szólt értetlenül.

- Mi? – kapta le Márk a napszemüvegét, és idegesen nézett Körtére. –Neked van ilyen fotód?

- Vedd vissza a szemüveget, Márk, köt a szerződés. – vihogta Körte.

- Ne csináljátok már, nincs is semmilyen istállótakarító fiú! – csóválta a fejét. Megpróbálva meggyőzni saját magát.

- Egy csomó istállótakarító fiú van – cáfoltam meg azon állítását, miszerint egy ilyen fiú sem létezik, ami természetesen nem igaz.

- Én kiszállok – sértődött meg Márk, Körte pedig lassított a járművel.

- Parancsolj.

- Nem fogok kiszállni! – háborodott fel, mintha nem az ő ötlete lett volna pillanatokkal ezelőtt.”

„- Márk, én komolyan… - kezdtem, azzal a szándékkal, hogy elküldöm a francba, de szórakozottan közbevágott.

- Szeretsz? Tudom, mondtad.

- Leraklak – jelentettem be.

- Oké – nevetett fel.

- Hogy lehetsz ilyen?

- Ilyen… Szerethető? – érdeklődött, én pedig kinyomtam a hívást.”

ez mindkettő az illúzióból van :)

Beki átöleli Márkot.

-Tudod, baromira szeretlek.