Miért kell pénzt költeni a halottakra?

Reálisan gondolkozunk. Ha valaki meghall, utána is szereted. Ha szeretted életében.

Vagy még egy csokor virágot is minek kivinni, mert az pénz?

Ugye te is reggelire fél kiflit eszel, mert az is bővel elég kalóriát tartalmazz délre. Minek pazarolsz?

Szia!

Nem tudom általánosságban a választ, csak néhány dolog eszembe jutott ezzel kapcsolatban:

A halál persze, az élet velejárója, de a közösségben mégis változást, hiányt okoz ha valaki kihull belőle.

Ez manapság máshogy hat, mint annak idején, amikor Európában kialakultak a temetkezési szokások, de a kollektív tudattalan, illetve a hagyományok azért nem tűnnek el nyomtalanul.

A paraszti társadalomban mindenkinek szerepe volt, ha valaki kiesett, pótolni kellett a hiányt. A temetés, majd utána a tor úgynevezett átmeneti rítus. Átmeneti rítusokra azért van szükség, hogy megkönnyítsék az egyéni életben beálló kríziseket, melyeket a változás idéz elő. A hirtelen átmenetet lassítják s kész közösségi formákat, szerepeket nyújtanak az egyéneknek.

A lélekben való hit, és a halál után való továbbélésének hite is szerepet játszik. Európa nagy részén fontos volt a test épségben való megőrzése, mert úgy tartották, hogy a feltámadáshoz szükséges. /Boszorkányokat elégették, hogy ne támadhassanak fel./ Ha valakit nem megfelelően temettek el, akkor - a hiedelmek, a közösség hite szerint - esélyes volt, hogy visszajár, nyugtalan halott lesz, a túlvilágon rosszul fogja magát érezni, stb. Biztosítani kellett az elfogadott norma szerinti tökéletes temetést, nyugalmat.

A "csecsebecsék" is milyen régi dolgok: gondolj, ha másra nem, hát az egyiptomi fáraósírok gazdag kincseire, vagy a régi halomsírokra. Miért kellettek? Hiedelemrendszer.

Ennek maradványa hagyományként a márványlap, a virág és koszorú, a sír gondozása, stb. Ma már fellazultak ezek a közösségi elvárások, a hit sem annyira meghatározó - pláne városban nincs meg az a szintű "kötelező" jelleg, így ma már teljesen az egyénekre van bízva, mi okoz neki megnyugvást - és ebben mind a halottnak (még életében), mind a hátramaradt élőknek van lehetősége dönteni.

A gondolatok, elképzelések? Szerintem épp az általad említett sírgondozás, csecsebecsék, stb. jelezheti, hogy nagyon is tele van a helyzet gondolatokkal, hiszen amíg valaki gondoz egy sírt, addig kötődik az elhunythoz, hozzá tartozik. Legalábbis azoknál, akik így érzik közel a halottukat.

Aki hamvasztás után szétszórja az elhunytat, az is megtalálja a maga módját ahhoz, hogy lelki kapcsolatban maradjon vele. Mindenkinek saját igénye szerint kell eljárni.

Fú, kicsit hosszú lett, de a kérdésedről ez jutott eszembe...

Én teljes mértékben értem a kérdezőt, baromságnak tartom, hogy a szeretteim több százezret vagy akár milliós összegeket öljenek egy "emlékműnek"

Ha nekem kampec, szórjanak szét valahol hamvasztással aztán annyi. Nem ezen múlik, hogy szerettek e vagy sem.

Sőt szerintem a túl látványos mauzóleum inkább a külvilágnak szól, hogy mi milyen rajok vagyunk... :\

Nem véletlen, hogy az olyan kultúrákra jellemző ez főként, ahol eleve a túlzott rongyrázás a lényeg, pl: cigányság.