Számotokra milyen egy tökéletes versmondás?

Egy-két mondatban hogyan lehet erre választ adni, amikor könyvtárnyi irodalma van, mégsem tudja senki?

Ha mégis tömören kell írni valamit, akkor én ezt a három dolgot említeném meg:

1. A versmondó értse meg, miről szól a vers

2. Érthetően beszéljen (szépen artikuláljon

3. Ne szavaljon, hanem beszéljen hozzám.

A versmondáshoz feltétlenül kell a költő ismerete, s annak a kornak és élethelyzetnek a tanulmányozása is, amelyben a vers született. Divat azzal viccelődni, hogy a költő nem is arra gondolt, amikor írta a verset, mint amit belemagyaráznak. Ebben van igazság, de csak fél.

Itt van pl. Petőfitől a Szeptember végén.

Egyesek ezt nagy pátosszal mondják, melyben megjövendöli korai halálát, s hogy Szendrey Júlia rövid ideig fogja csak gyászolni.

Marhaság! Egy szerelmes férfi a nászútján nem a halálról filozofál. Ez a vers évődés, kedveskedés, ölelés.

A szép beszédről felesleges írnom.

Szavalás vagy versmondás.

Na ez a leggyakoribb hiba főleg amatőröknél.

Olyannyira, hogy van aki nem mondatokat mond, hanem verssorokat. Érezni, hol van vége a sornak. Rímeket közvetít, nem gondolatot.

A jó versmondó ugyanolyan természetességgel beszél, mint ahogyan húz deka parizert kér a hentesnél.