Miért mondják az Iszlámra, hogy a béke vallása, amikor olyanok vannak beleírva, hogy "öljünk meg minden hitetlent"?

Egyik kedves válaszoló hozzászólásnak részleteiből idéznek neked, hogy szerinte mit tanít az igazi Iszlám:

„A muszlim hívők, a zsidók, a keresztények, a szábeiták, és azok, akik hisznek az Ítélet napjában, és akik jótetteket hajtanak végre, ők valóban megkapják a jutalmukat Uruknál, és nem kell sem félniük, sem búslakodniuk.” (2:62)

„Közületek azok a legjobbak, akik a legjobban bánnak a feleségeikkel.” (Ibn Majah elbeszélései)

„Emberek, óvakodjatok az igazságtalanságtól, mert az igazságtalanság sötétség lesz az Ítélet napján.” (Mosnad Ahmad elbeszélései, 5798)

„Allah nem lesz kegyes azokhoz, akik nem kegyesek másokhoz.” (Sahih al-Bukhari 9. sorozat, 473. szám)

„Hívők! Mindannyian lépjetek be a békességbe, és ne kövessétek a sátán nyomdokait! Hiszen ő nektek nyilvánvaló ellenségetek.” (2:208)

„Ha békére hajlanak, akkor te is légy hajlandó rá!” (8:61)

stb. stb.

Az iszlám szerint az embereknek joguk van ahhoz, hogy igazságosság uralkodjon közöttük, ugyanakkor tilos igazságtalanságot elkövetni ellenük, függetlenül vallási hovatartozásuktól, bőrszínüktől, vagy nemzetiségüktől. Allah azt mondja a Koránban: „Ha beszéltek, akkor legyetek igazságosak, még ha közeli rokonról van is szó” (Korán, 6:152)

Az iszlám nem tolerálja az agressziót sem a saját, sem pedig más oldal részéről. A muszlimok tehát nem kezdeményezhetnek háborúkat, hogy ne sértsék meg mások jogait: „És harcoljatok hát Allah útján azok ellen, akik harcolnak elleneteket! Ám ne kövessetek el áthágást [fegyvertelenekkel szemben], bizony Allah nem szereti az áthágókat.” (Korán 2: 190)

Képtelenség az az állítás, miszerint az iszlám felsőrendűséget hirdet. „Legnemesebb köztetek az, ki legőrizkedőbb (legalázatosabb, leginkább szolgáló)”. Tehát Isten szemében nem az a legnemesebb, aki egy vallás dogmái szerint él, hanem az, aki leginkább szolgál. Az iszlámban a „káfir”, azaz hitetlen szó az elvtelen hitetlenséget, istentelenséget jelenti, nem az ateistát, akinek morális elvei vannak. Ez utóbbi a „mulhed”. A Korán kritikája tehát az elvtelen hitetlenekről szól, akik bűnre, bűnözésre hívnak, de erről szól minden büntető törvénykönyv is. A káfir hitetlensége és a munáfik, azaz képmutató viselkedése között a Korán egyenlőséget húz. Ami pedig a testvériséget illeti, a Korán nem azt írja, hogy minden muszlim testvér, hanem azt, hogy minden hívő testvér.

A Korán sosem kizárólag muszlimokhoz szólt, hanem mindig is a „Hívők!” és „Emberek!” voltak benne megszólítva. De ezt is hiába mondom, ha senki sem vette a kezébe a Koránt. Csak annyit tud róla amennyit a csokornyakkendős-hitgyülis autódidakta „szakértők” nyilatkoznak róla.

[link]

„Aki egyetlen olyan lelket megöl, aki se nem gyilkolt, se romlást nem okozott a Földön, az olyan, mintha az összes embert megölné. Aki viszont életben tartja, az olyan, mintha az összeset életben tartaná.” (5:32)

„A jó cselekedet nem egyenlő a rosszal. Hárítsd vissza (a gonoszságot) egy szebb cselekedettel, és íme az, aki között és közötted ellenségeskedés volt, most már olyan, mint a közeli (igaz) barát. Csak azok részesülnek ebben (a kegyben), akik türelmesek és igazságosak.” (41:34,35)