Melyik a jobb? Nem tudtam eldönteni, hogy melyik élet lehet kellemesebb.

Van olyan ismerősöm, akit mindig irigyeltem, mert mindenből jó volt. Nem kiemelkedő, közepes. De mindenből, semmiből se volt rossz, semmiből sem kiemelkedő. Mindenki szereti, a társaság alapja. Én megosztó személyiség vagyok. Vagy valaki nagyon szeret, vagy szörnyen útál. Pont az ellentéte vagyok. Komolyan rajzolok, és ez az a dolog amiből igazán jó vagyok, nagyon kitartó, amit elhatározok biztos megcsinálom, még ha gyenge is vagyok belőle. Viszont nagyon gyámoltalan vagyok, figyelmetlen, összeszedetlen. Még ahhoz is lusta vagyok hogy valakivel veszekedjek, energiatakarékosságból inkább csak mosolygok rá. Ezzel páran azt indokolják hogy beképzelt vagyok, pedig nem hinném hogy adtam arra okot hogy ezt mondják. Mindig is visszafogottan öltöztem, fiúsan kicsit, nem beszéltem lenézően senkivel. És azzal is érveltek hogy felvágok a rajzaimmal meg az eredményeimmel, pedig nem tettem, nekem csupán csak ezek vannak, nincsen igazi barátom, magányosnak érzem magam, nem vagyok az az igazi vagány csaj, a bulik központja, semmi másra sem tudok koncentrálni csak a gondolataimra, és a célomra hogy grafikus legyek, de senkivel em tudtam megosztani ezeket. És nagyon félek az új emberektől, ezt úgy értsétek, hogy régen inkább nem ettem fagyit, csak ne keljen odamenni az eladóhoz. Szóval nemtudom melyik a jobb. Semmiből sem kitűnni, de mindenből jónak lenni Vagy magányos idiótának lenni aki viszont más dolgokban kiemelkedő.