Baj hogy ha Kommunista vagyok?

Semmi gond, majd elmúlik. :-)

Egy politikus ismerősöm mondta: Aki 20 évesen nem rajong a kommunizmus eszméjéért az bolond. De az is bolond, aki 30 évesen még igen.

A kommunizmussal az a gond, hogy egy utópia. Ha valóban jól működne, akkor nem lenne rossz, de ehhez olyan társadalom kellene, ahol az emberek nem lusták, és azonosulni tudnak a közösség érdekeivel, nem csak kivenni, betenni is !akarnak! a rendszerbe. Pont ezért nem működött nagy méretben soha sehol igazán, vagy azonnal életképtelen lett nagy méretben, vagy átalakult valamiféle diktatúrává, ami csak névleg volt kommunizmus, lényegét tekintve a lehető legtávolabb állt tőle.

A kapitalizmusban legalább megvan az ösztönző erő, a pénz. Persze hibák, problémák sokaságát okozza, lehet vagy három tucat oldalról kritikával illetni, hosszútávon ezek a problémák eléggé kardinálisak is, de legalább rövid- és középtávon működőképes, és jobbat eddig nem nagyon tudunk. A hibák, hiányosságok, negatívumok egy része állami szabályozással, felügyelettel féken tarthatók.

Tehát röviden: Nem baj, ha kommunista vagy. De próbáld meglátni a világ mélyebb összefüggéseit, a különböző dolgok következményeit, maradj kritikus a saját véleményeddel szemben is, és idővel egyre jobban érted a világot, és a világképedhez, értékrendedhez egyre jobban közelíteni fog a politikai, társadalmi nézőpontod. Hogy milyen irányba, az attól függ, mi van a fejedben, mit tudsz a világról.

"De ki az a Bartos?"

Bartos Cs. Istvánról videók:

https://www.youtube.com/results?search_query=Bartos+Cs.+Istv..

Közvélemyény kutatást sem szükséges végezni arról hogy a magyar kapitalizmus jó-e. Mert a kivándorlás beszédesebb annál. Például naponta hagyják el az országot orvosok és nem pedig a német orvosok tolonganak azért mert Magyarországon szeretnének dolgozni.

#3> Az a baj a jelenlegi magyar kapitalizmussal hogy a gazdagok most is csak kivenni akarnak, betenni semmit.

Nem-nem. Ez nem a magyar kapitalizmussal gond, hanem úgy a kapitalizmussal önmagával, országtól függetlenül. Sőt nem is a rendszer problémája ez, hanem magáé az emberé, hiszen a cégeket is emberek irányítják, a cég vágya, viselkedése, felelősségtudata az azt vezetők vágyát, viselkedését, felelősségtudatát testesíti meg. Hogy a magyar helyzet mennyivel speciálisabb, az egy hosszú téma lenne, elkanyarodnánk aktuálpolitikai vitába, ami nem biztos, hogy jó. Annyi azért benne felmerül ezzel kapcsolatban kérdésként, hogy a magyar fizetések alacsonyan tartása, a cégeknek kedvező adózási rend mennyire kényszerpálya. Mert valahol az is a kapitalizmus egyik problémája, hogy a különböző országok között valamiféle gazdasági hierarchiát tart fenn (kihasználva azt, hogy nincs szuverén ország, minden ország függ sok más országtól, akár akarja ezt, akár nem, akár belátja ezt, akár nem). Ebben a hierarchiában van minimális mozgástér, de drasztikus átrendeződés nem szokott előfordulni. És a probléma az, hogy ez a hierarchia nem függ össze azzal, hogy egy ország milyen erőforrásokkal, tudással, kreativitással rendelkezik.

Mindenesetre ha két ideológiai, gazdasági, társadalmi rendszert kell összevetni, nem biztos, hogy jó ölet egy lokális, ideiglenes állapoton – jelen esetben a mai magyarországi állapotokon – keresztül megítélni a két rendszert, mert torz képet fog festeni. Másik oldalról lehet, hogy a nyugathoz képest mi vagyunk az elnyomottak, a kizsákmányoltak, de úgy globálisan nézve mi is bőven-bőven az elnyomók és kizsákmányolók közé tartozunk.

Anno pont azért nem vezették be rögtön a kommunizmust, mert az ember természete olyan, amilyen. Mert mi is a kommunizmus lényege? Az, hogy az emberek képességeikhez, tudásukhoz mérten tesznek be a rendszerbe, és a valós szükségleteikhez mérten vesznek ki belőle. De az ember nem ilyen. Ha lenne lehetőség arra, hogy valaki pénzt keressen, de ne kelljen ehhez értéket előállítani, dolgozni, akkor a legtöbb ember ennek örülne, és keveseknek lennének erkölcsi fenntartásai a helyzettel kapcsolatban. Másik oldalról az emberek nem csak a szükségleteikhez mérten akarnak részesedni. Hány embernek van iPhone 7-ese, pedig valójában nem használja ki azokat az előnyeit, ami mondjuk egy iPhone 5-höz képest előny, tulajdonképpen egy iPhone 5-el is ugyanazt csinálná, mint egy iPhone 7-el, és nem lenne elégedetlenebb. De nem, neki a legújabb, a legértékesebb kell, mert sajt.

Bartos legalább hiteles, ő valóban csak a szükségleteit elégíti ki. Imponáló tud lenni, mint ahogy egy aszkéta, szerzetes is imponáló lehet. De kevesen cserélnének vele ha ténylegesen lehetőség lenne rá. Mert van rá lehetőség. El lehet adni a számítógépet – amin keresztül most diskurálunk –, az autót, lakást, házat, mobiltelefont, hűtőszekrényt, és lehet úgy élni, mint Bartos – leszámítva néhány elmebeteg, vagy inkább hatásvadász megnyilvánulását –, de mégsem teszi senki, csak bőszen bólogat, hogy így „kellene”. De mégis ragaszkodik mindenki a fűtött lakáshoz, a hűtőgéphez, mosógéphez, számítógéphez, mobiltelefonhoz, holott ezek a szükségleteink nem valósak, 500 éve ezek nélkül ugyanúgy élni tudtak az emberek, és még csak az sem biztos, hogy sokkal boldogabbak vagyunk náluk.

Úgy tudom kísérleti jelleggel a Szovjetunióban egy városban bevezették a kommunizmust tiszta formában. Nem volt pénz sem. Mi lett az eredménye? Az ember levehetett ingyen a polcról egy vekni kenyeret. Beleharapott kettőt, majd eldobta, mert már nem éhes. Miért is cipelné, ha bármikor levehet egy új, frissebb kenyeret a polcról. A kenyeret is kvázi importálni kellett, mert minek sütne a pék kenyeret, ha abból neki semmi közvetlen haszna nem származna? Ahhoz már IQ kell, hogy valaki belássa, hogy neki azért kell kenyeret sütnie ingyen, hogy ingyen emelhesse le a cipőt a cipőboltban. Mindenesetre a kísérletet egy hét után fel kellett függeszteni, olyan mértékű pazarlás jelent meg, az emberek nem voltak képesek maguktól meglátni a dolgok értékét, illetve a munkahatékonyság is a nullához kezdett konvergálni.

Pont ezért nem is a valódi kommunizmust kezdték építeni, hanem a szocializmust, mint afféle átmeneti állapotot, ahol még van pénz, létezik magántulajdon, de sok minden már közös (állami) tulajdonban van, erősen szabályozott rendszerben, ötéves tervvel, kötött fizetésekkel, irányított árukínálattal, stb…. Persze az egészre ráépült egy diktatúra, ahol a vezetők – akik egyenlőbbek voltak az egyenlőknél – kvázi pontosan úgy működtek, mint egy vadkapitalizmusban, ők lettek az új kizsákmányolók.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Másik oldalról a gazdagok valóban csak kivenni akarnak, betenni semmit. De a kapitalizmus játékszabályai miatt muszáj betenni a közösbe. Muszáj fizetést adni a dolgozóknak, különben senki nem dolgozna náluk, muszáj az ezzel kapcsolatos járulékokat kifizetni az államnak, meg az adókat is. Muszáj fizetni az áramért, vízért, stb… Ha megvan az állam megfelelő szabályozása – adók mértéke, minimálbér, szabadságok száma, túlóra díjazása, illetve bizonyos termékeknél, szolgáltatásoknál fix ár, vagy árplafon bevezetése –, akkor a pénzpumpa azért jelentősen lassítható, és legalább évtizedekig, évszázadokig működőképes, még ha egy-egy polgárháború, forradalom újra is osztja a lapokat. De ettől még a kártyajáték ugyanaz tud maradni, mint ahogy az történt a történelem során mindig is.