Szerintetek ez normális?

Az egyik ismerősöm lánya szinte semmi mâst nem eszik meg a pizzân kívül. Mâr ők is rosszul vannak tőle, próbáltak mâr a könyörgéstől kezdve a " majd ha éhes lesz, előbb-utóbb úgyis eszik" módszeren át mindent ( nyolc napig bírták, ezalatt a gyerek EGY falatot sem evett!!!!!! ) , de egyszerűen nem hajlandó más ételt megenni, azt mondja, képtelen rá, mert azonnal kihánynâ, így aztán marad a pizza, amit anyuék minden este megvesznek neki gyorsfagyasztva. Néha-néha esetleg hajlandó a rántotthúst ( de azt is csak csirkéből, egyféle módon elkészítve) megenni, krumpipürével vagy rizzsel, de ennyi. Inni is csak tejet és narancslevet hajlandó. Zöldséget, gyümölcsöt, levest, főzeléket egyâltalán nem eszik, vizet sem iszik soha!!!! A szülei hiâba mondjâk neki, hogy így nem jut elég szükséges tâpanyag és vitamin a szervezetébe, és meg fog betegedni, erre csak azt mondja, hogy pontosan tudja, de egyszerűen képtelen bârmi mâst megenni. Különben kifejezetten okos, mondhatni afféle " különc zseni" gyerek,eléggé csöndes és visszahúzódó. A legnagyobb probléma azonban az, hogy mâr 16 éves!!!! ( tehát még csak nem is mondhatjuk azt, hogy egy kisgyerek finnyásságáról van szó). Érdekes módon kövérnek nem nevezhető, kb. 165 cm-hez lehet 60 kg, de valakitől, aki már nyolc éve minden áldott nap magábatöm egy egész pizzât ( természetesen ebből is csak egy bizonyos fajtât fogyaszt, és a legegyszerűbbet, sima paradicsomos feltéttel), azt gondolnâd, hogy azért ennél több rakódik rá ( igaz, hogy pont ezért, tulajdonképpen naponta csak egyszer eszik). Hozzáteszem, hogy a gyógyszereket, vitaminokat sem képes lenyelni, ha meg mégis akkor a legkisebb c vitamin is a torkán akad és este tizenegykor kell berohanni vele az ügyeletre ( megtörtént eset!!!! ) ha beteg, akkor is mindig szirupokat kap, vagy pedig késsel törik neki össze az antibiotikumot.

Bróbálták mâr "âtverni" is, de egyszerűen képtelenség, a gyereknek legutóbb elég volt egy harapás a pizzája szélébe, hogy kijelentse, most nem Univer rajta a ketchup és így nem tudja megenni ( pedig ez pont véletlenül történt, mert édesanya összekeverte az üvegeket), máskor meg, amikor a vitamint feloldottâk neki a narancslében, egy korty elég volt hozzá, hogy közölje " ez nem az az íz" és nem itta meg!!!!

Kérdeztem a szülőket,hogy mégis mihez fognak kezdeni, de azt mondtâk, ők mâr belefâradtak ebbe az egészbe, majd csak lesz valami.

Ez tényleg rendben lenne? Mit lehetne tenni ebben a helyzetben? Egyszerűen már én is rosszul érzem magam, hogy látom, hogy szenvednek, és nincs semmi ötletük, mit tehetnének!