Szóval. Szerelmes vagyok egy lányba, ő is szerelmes belém. Nekem kellene lépni, de egyszerűen nem merek odamenni hozzá, hozzászólni. Leblokkolok. Miért?

Állítólag ez egy megtörtént sztori, hogy mikor még úgy házasították össze a fiatalokat a családok, volt egy pár, akik tényleg szerelmesek voltak, a családok közti megbeszélések viszont jó sok ideig eltartottak, és bizonytalan is volt, hogy tényleg beleegyeznek-e, ezek ketten meg csak vártak, és vártak, ahogy akkor ez szokás volt, egymástól jó nagy távolságra. Aztán végre mindenki beleegyezett az esküvőbe, és csak az után, a nászéjszakájukon találkozhattak ténylegesen. Állítólag annyira tisztelték, és szerették egymást, hogy a helyzettől, még mielőtt a kontakt létre jöhetett volna, nagy izgalmukban egyszerre kaptak szívrohamot. Halál vicces! De azt mondják igaz.

Ennek ilyennek kell lennie. Vállalnod kell azt a kockázatot, hogy esetleg ott áll le a szíved. Vagy csak pont akkor botlasz meg és a lábai előtt töröd ki a nyakad, esetleg félrenyeled a nyálad és megfulladsz. Igaziból lehet bármi, de az ilyesmiért érdemes meghalni.

De majd Fodor Ákos megnyugtat, mert neki igaza szokott lenni ilyen ügyekben: Kis-reneszánsz

Szerelemtől álmatlan forogtam

hajnalig - akkor

megszámoltam, hogy orrában két luk van.

Mosolyogtam és elaludtam.