Ti mit tennétek a helyemben?

Harmadik éve karatézom, azelőtt nem volt olyan sport, ami így megfogott volna. Nagyon sokat köszönhetek a karaténak( mentálisan is és fizikailag is). Viszont a helyzet az, hogy már nem élvezek annyira edzésre járni. Még az edzéssel és az edzővel nincs is gond, de maga a társaság és a légkör az, ami miatt mégis úgy érzem magam ott, mintha idegen lennék, bezárkózott. Van egy két ember akivel jóba vagyok, de amikor ők nincsenek, akkor totál egyedül szoktam lenni. Ez valószínű, hogy amiatt is van, mert elég klikkes a dojo, bár ez már a legelején is így volt.

Fogalmam sincs mit tegyek, teljesen tanácstalan vagyok. Hiszen ha arra gondolok, hogy abbahagyjam, akkor a sírógörcs kerülget, hiszen tényleg annyi mindent köszönhetek a karaténak, és úgy érzem, nem tudnám közölni az edzővel, hogy abbahagyom. Másrészről viszont tényleg nem érzem "otthonosan" magam az edzések alatt.

Ti mit tennétek a helyemben?

Előre is köszönöm!