Nem tudok már mit tenni, arra gondoltam, hogy befekszem a pszichiátriára. Ez megoldás lenne a problémámra?

Az olyanféle gyógyszerek semmivel sem jobbak mint bizonyos drogok. Zavart a lelke, de az elméje ép? Csessze szét az agyát is! Ez is egy megoldás...

A 21 pl. egy nehéz szakasz. Ezt nem azért mondom mert annyi vagy, és nem is csak én mondom hogy így van. Át kell vészelni. Azért, hogy később meglepődhess azon, hogy mégis vannak csodák és jó emberek, ami hát tényleg nem látszik meg ezen a világon. A problémáid egy része nem belőled adódik, hanem ezt reagálod a környezetedre. Ez így helyes, és ezek idővel maguktól a helyükre kerülnek. Ami belőled indul és nehezíti a dolgokat, azok a félelmeid. Attól, hogy egyedül vagy, attól, hogy másokkal kell lenned, attól, hogy kiszolgáltatott vagy a világgal szemben. Ezeket kell legyőznöd. Mindenki egyedül van. Bárkit összeroppanthat az élet egyetlen pillanat alatt. Ne keresd a helyed, az is lehet, hogy sehol sincs helyed, viszont ahol úgy érzed szándékosan bántanak, onnan el kell menni. Tudom mindenki az otthont, meg a lelki társat jelöli meg mint életcélt meg boldogságforrást, de ezek inkább csak társulhatnak az ember mellé, nem lehet belőni az irányt és addig menni még meg nem találjuk. Olyan mintha azt mondanánk, hogy az a cél, hogy elérjük a célt. Szerintem nem tudjuk mi az, és talán ez nem is véletlen.

Szedd össze mik azok, amiket eddig szerettél volna véghez vinni, de a szorongásaid meggátoltak benne, aztán legalább egyet próbálj meg megvalósítani ezekből. Ne azért, hogy kiderüljön képes vagy-e rá, valószínűleg igen. Azért kell, hogy szoktasd magad az érzéshez, milyen az amikor megteheted, csak mert úgy döntöttél.