Félek dolgozni menni, utálom magam. Mit tegyek?

Hétfőn volt az első munkanapom, árufeltöltő (diákmunka) vagyok azon a helyen, ahol Édesanyám dolgozik. Idén dolgozok először, tavaly óta csak azt várom, hogy végre dolgozhassak. A hétfő egész jól telt, mert Édesanyám is dolgozott abban a műszakban, amelyikben én, és sokat segített. Viszont holnap ő nem lesz ott, és félek, nem fogom tudni, hogy mit kell csinálnom. Tőle kérdeztem neg mindig, hogy mit kell csinálnom, ha végeztem az adott feladattal, sokszor ő pakolta fel az árut a kocsira, nekem meg csak fel kellett töltenem a polcokat. Tudom, ez nem így működik, nem lehet mindig ott, hogy segítsen, de nagyon féleg "idegenekhez" szólni (pedig ismerem a munkatársait régebb óta és kedvesek). Van egy másik diákmunkás lány, egyidős velem, de ő sokkal szebb, sokkal talpraesettebb, nem fél szólni a munkatársainkhoz. Utálom magam, hogy ennyire visszahúzódó vagyok, csúnya, szerencsétlen... mit tudnék tenni, hogy kicsit nyitottabb legyek és ne féljek szólni nekik? Nem akarom anyukámnak azt mondani, hogy az első nap után feladom, mert utálja, hogy nem merek szólni senkinek és hogy ennyire béna vagyok... és mielőtt tudtuk volna, hogy hova megyek, mondta, hogy lehet, még nagyon korai dolgoznom. Ráadásul kellene a pénz és nem is akarom abbahagyni a munkát, de már ma is gyomorgörccsel ébredtem, hogy holnap menni kell és nem lesz, aki segítsen, el leszek veszve.