Milyen lett ez a vers? (magamról írtam)

Tipikus rossz vers. Hiába minden irodalom oktatás, valahogy mindig mindenki azt hiszi, hogy a vers a rímektől lesz vers. Pedig nem.

Irodalomórán tanulhattátok, hogy két klasszikus verstípus létezik, az ütemhangsúlyos és az időmértékes vers. Az időmértékes verselésnek szigorú szabályai vannak, a tied egyik altípusnak sem felel meg. Ütemhangsúlyos verselés esetén a szótagszámoknak kellene valamiféle rendszerben lenniük, de a tied ingadozik.

A sorok szótagszáma rendre: 4+4, 4+4, 4+4, 8 (itt az első versszak végén meg is törik a felező nyolcas). A következő versszakok: 7, 7, 10, 7 | 7, 7, 6, 7 | 8, 9, 8, 7.

Jól indul, csak szétesik. Ezen kívül még létezik a szabad vers, aminek nincsenek kötött szabályai, de ott is fontos a ritmus, a szótagok hossza általában együtt lüktet a vers mondanivalójával. A tied ebből a szempontból sem jó, szabálytalannak túl szabályos.

A rímek zöme ragrím, ami nem túl „értékes”. Persze lehet használni, de akkor szebb, ha két magánhangzó legalább összecseng. A mássalhangzók hangzása sincs összhangban, a rímek zömének a mássalhangzói más csoportban vannak. (sorSom-íRom, teGYek-leheSSek, stb…)

Az utolsó versszak végén már rím sem marad.

Nincsenek más költői eszközök, belső rímek, alliterációk, hasonlatok, metaforák, oximoronok, egyedül egy ismétlés van benne, ami inkább kényszeredett, mintsem hangsúlyozó szerepet tölt be.

A szavak is túl prózaiak. Úgy az egész prózának tűnik, néhány rímszerű valamivel megspékelve. Ami leginkább hiányzik, hogy nem érezhető a ritmus az olvasása közben, amitől egy vers igazi verssé válik. Nincs meg az a plusz, ami hozzáadódna ahhoz képest, mintha keresetlen szavakkal mondanád el ugyanezt a tartalmat.

~ ~ ~

A tartalom sem fog meg igazán. Kétségtelenül olyan érzésekből fakadó olyan kérdések ezek, amik minden embert – legalábbis az élete valamelyik szakaszán – foglalkoztat. De pont ettől értéktelen, olyan mint egy tizennyolcezer-hatszáznegyvenhatodik csendélet egy tál gyümölccsel. Még középszerűen megfestve is unalmas. Persze jó dísznek a konyha falára, de több értéket nem visel.

Nem ad válaszokat, csak kérdéseket sorol, holott a válaszok megvannak, csak ki kell olvasni őket a megfelelő művészeti alkotásokból, filozófiákból, vallásokból. Az egész gondolkodásmód passzív. Kérdez, kérdez. Nem áll meg, hogy talán ez lehet a válasz, talán az, csak kérdez. Aztán bízik, ami jó dolog, csak nem változik tőle semmi. A végén már eljut addig, hogy neki kellene tennie valamit, de ez is megmarad a „kellene” állapotnál, majd megint kívülről – Istentől – vár segítséget. Csak az nincs benne, hogy nem csak kellene valamit csinálni, hanem neki is kezdek. Mert még egy hibás döntés, hibás tett is jobb, mint ez a passzivitás, mert abból legalább lehet valamit tanulni.

~ ~ ~

Szóval nem jó vers ez. Gondold újra a témát, porold le azt, amit irodalomórán tanultál, és írj egy jobb verset. Lehet, hogy ahhoz némileg több verejték kell majd.