Mit csinálnál, ha hirtelen megtudnád, hogy már csak néhány óra van vissza az életedből?

Nem sokat lehet már ilyenkor tenni.

Talán 1-2 dolgot lehetne még elrendezni, ha csak én halnék meg.

1. Elszívnék egy cigi. Közben azért elgondolkodnék, hogy mik a fontos lépések.

2. Valószínű leírnám egy cetlire, hogy mi a gépem jelszava, mik a legtöbbet használt jelszavaim, mi a jelszótárolóm mesterjelszava. (Informatikusként megkönnyíteném ezzel mások életét.)

3. Végrendelkeznék, hogy a hamvaimat szórják szét a Facebookon. :-)

4. Hagynék egy üzenetet, hogy mindenkinek minden jót kívánok, ha valaki úgy érzi, neheztelnék rá, mindenkinek megbocsátok. És hogy ne sajnáljanak nagyon, leírnám azt is, amit azért szoktam is mondani, hogy alapvetően jó életem volt eddig, minden nehézség és probléma ellenére. Nincs bennem hiányérzet. Persze vannak félbemaradt dolgok, de bármikor is hal meg az ember, maradnak félbemaradt dolgok.

5. Lehet még válaszolnék itt pár érdekes kérdésre.

6. Esetleg végighallgatnám azt az előadást, amit délelőtt félbehagytam. Kíváncsi vagyok a végére.

Ahogy Szókratész mondja: „Filozofálni annyi, mint halni tanulni, halni tanulni annyi, mint élni tanulni.”

Nem tudjuk meddig élünk. Lehet tényleg meghalunk még ma. Lehet, hogy nem (és ezzel is számolni kell). Ha az ember úgy él, hogy ennek tudatában van, akkor jól él. Ha valamit máshogy tennél ma akkor, ha tudnád, hogy ma meg fogsz halni, akkor valamit rosszul csinálsz. Én ebben látok egy mély bölcsességet, pont ezért igyekszem magam előtt tartani a fenti idézetet, és megpróbálok úgy élni, mintha ez lehetne akár az életem utolsó napja. Igyekszem megtölteni értelemmel, hasznossággal. Persze nem görcsösen, tudok én heverészni, pihenni, szórakozni is, kell az is az élethez, de minden nap igyekszem valamit megtanulni, valami tanulságot levonni a nap történéseiből. Illetve igyekszem megosztani másokkal a gondolataimat, világképemet, értékrendemet, amíg lehet. (Ezt sem görcsösen.) Ha ma halok meg, hát akkor így történt. Ha 50 év múlva, hát akkor úgy történt. Megfelelő szemlélet mellett ennek nincs jelentősége. (Persze az ember azért igyekszik elkerülni a halált, ha van rá mód.)