Hogyan tudok ebben a szónoki beszédben frappánsan elköszönni?

Kedves mobil függő társaim!

Tudom a XXI. században mobil nélkül nincs élet, vagy ha valaki tud enélkül a különös készülék nélkül élni, akkor legyen kedves jelezni, mert a mostani mondandómat nem neki címzem.

Bizonyára mindenkinek ismerős az az érzés, amikor reggel felkel és egyből a telefonja után nyúl, most ebben az esetben nem az ébresztő kikapcsolására gondoltam, hanem a közösségi oldalak görgetésére, vagy csak szimplán az interneten való szörfözésre. Mit gondolok a telefonról:

Számomra pozitívum, hogy bármikor kérhetek segítséget, adott információkhoz viszonylag könnyedén és gyorsan jutok hozzá, ha valamire szükségem van, akkor nagyon sok időt lehet megtakarítani az online felületen való vásárlással. Távoli rokonokkal, ismerősökkel napi szinten lehet kapcsolatot tartani vagy új ismeretségeket kötni, de ennek árny oldalára majd később vissza térek.

• Tudjuk, hogy mi van körülöttünk?

• Mi van az én generációmmal?

• És a kapcsolataink? Valósak, avagy valótlanok?

Én ezekre a kérdésekre keresem a választ. A körülöttünk zajló történésekről is csak információ morzsákkal rendelkezünk azt is csak azért, mert ha interneten látunk egy cikket és érdekesnek találjuk, megnyitjuk, ha nincs sok szöveg talán még el is olvassuk. Ha már maga a cikk címe sem szimpatikus, akkor meg sem nyitjuk, csak szimplán tovább görgetünk mintha nem is láttuk volna. Ez a probléma mindennel. Nincs célunk és céltalanul olvasgatunk mindenféle hírt a Facebookon, interneten. Ez a generáció nem tudja mi volt régen. Ebben a világban már nem kell küzdeni/harcolni, hogy béke legyen és szabadság azt már az előttünk lévő generáció megtette a szüleink vagy a nagyszüleink. Mi nem tudjuk, hogy akkoriban milyen lehetett maximum a történelem órákból. Akkor még nem volt telefon nem volt ilyen egyszerű, hogy egy gombnyomással hívtad, is akit szerettél volna, vagy bepötyögted az üzenetet elküldted és ha elérhető a címzett már ki is alakult a kommunikáció. Anno levelekkel üzentek az emberek. Szerintem ez a generáció (Mi) már nem is tudjuk, hogy kell feladni egy levelet. (Tisztelet a kivételnek). Ebben az egészben a legrosszabb, hogy nem tudjuk, mi van a dolgok mögött. Ha valaki ismerősnek jelöl, és úgy látjuk, sok a közös ismerős szó nélkül vissza jelöljük. Közben nem is tudjuk, ki van az adott profil mögött. A kapcsolatainkról korábban feltettem a kérdést, hogy valósak, avagy valótlanok. Erre a kérdésre bármi is lehet a válasz, de sajnos manapság a kapcsolatok nagy része nem az aminek látszik. Tegyük fel, hogy van 300 ismerősünk ebből, ha jobban megnézzük közeli kapcsolatban is csak 20 emberrel állunk. Ebből a 20 ismerősből 10 ember a család, és a másik 10 osztálytárs, és csapattárs. A maradék 280 embert nem is ismerjük születésnapjukon is csak azért küldünk köszöntő levelet, üzenetet, mert kapunk róla értesítést.

• A mobil használat hasznos, vagy már káros?

Hasznosnak tartom abból a szempontból, hogy gyors és rengeteg kényelmi funkciója van.

Káros hatással van a fiatalok kommunikációjára. Lassan az emojik átveszik a betűk szerepét.