Észre vettétek ha 2 ember hasonlít arcra, akkor a stílusa is hasonlít?

Ismertem egy ikerpárt. Meglehetősen hasonlítottak egymásra. De az egyik egy hallgatag, befelé forduló, de érzelmileg stabil srác volt, művészi vénával, addig a másik a közösségben a vezérürü szerepében tetszelgett, ő volt a középpontban, de érzelmileg kevésbé volt stabil, valószínű ezt kompenzálta a „hangosságával”.

Ismertem egy testvérpárt. Ők is eléggé hasonlítottak egymásra. Az egyik bár közösségi ember volt, de inkább háttérben maradt. Intelligens, higgadt, megfontolt, sok szempontól merev és melankolikus hajlamú volt. Az öccse szinte ugyanúgy nézett ki, de nem volt különösebben intelligens, de buta sem. Közvetlen, beszédes, de erősen flegmatikus volt.

Van két ismerősöm, aki még nagyon hasonlít egymásra. Az egyik egy átlag alatti IQ-val rendelkező, műveletlen, nem túl kedves és igényes ember (ha csúnyán akarnám megfogalmazni, akkor azt mondanám, egy egységsugarú proli), míg a másik egy mindig nevető, kedves, nagy műveltséggel rendelkező ember, akivel szívesen van az ember egy társaságban.

Tehát a megfigyelésed vagy téves, vagy a véletlen összjátéka.

~ ~ ~

Annyi igazság azért lehet a dologban, hogy az, hogy valaki kövér, sovány, szép, csúnya, az gyakran hasonló reakciókat kap a külvilágtól, ami hasonló irányba terelheti a személyiségét. De nem feltétlenül. Vannak egyéb tanult, vagy örökölt belső tulajdonságok, amik miatt mégis mások lehetnek. És ezek gyakran erősebbek, mint a környezet hatása, illetve a környezet is lehet más.

Az is benne van a pakliban, hogy a külsőnket tudjuk valamennyire formálni. Bizonyos irányba történő formálás mögött valami belső tulajdonság, értékrend áll. A szőkített haj, szoláriumbarna bőr nem örökölt, hanem létrehozott tulajdonság, ami azért azonos, mert azonos belső indíttatásból, belső tulajdonságokból fakad. Hasonlóan belülről fakadó, de külső tulajdonság, hogy valakinek van-e tetoválása, sminkel-e, festi-e a körmét, hosszú, vagy rövid haja van-e, bajuszt, szakállt visel, borostás, vagy sima az arca.

Illetve külső tulajdonságnak néha nem csak külső tulajdonságokat tartunk, hanem belső tulajdonságokat is. Sokszor azt is külső tulajdonságként éljük meg, hogy valaki mosolyog-e vagy sem, holott ez abszolút nem külső kérdése. Lehet, hogy Aladár és Béla arca teljesen más, más a szájuk, a szemük, az arcformájuk, de jobban hasonlítanak egymásra, mert mindegyik kicsit felfelé tartja a fejét és mosolyog. Viszont lehet, hogy Aladárnak van egy egypetéjű ikertestvére, aki bár egy semleges érzelmi állapotban – mondjuk egy igazolvány fotón – teljesen ugyanúgy néz ki, mint Aladár, mégis a hétköznapi helyzetekben másnak látod őket, mert míg Aladár rendszerint felfelé nézve mosolyog, addig az ikertestvére rendszerint lefelé biccentve a fejét, ráncolja a homlokát.