Hogy jut el az ember odáig, hogy eldobja magától az életet?

Szerintem ne kérdezz ilyet, mert ez tényleg csak arra jó, hogy ötleteket adjon annak, akinek nem kéne.

Amúgy én egy nagy írónál olyat olvastam, hogy a legbékésebb módszer a sima éhezés. Vizet kell inni azért... és akkor egy idő múlva simán átalszik az ember a másvilágra.

Akire rányitnak, az nem is akar öngyilkos lenni. Aki tényleg meg akar halni, az úgy intézi, hogy meg is haljon.

Egyetértek a kérdezővel, én is rettentően elítélem az öngyilkosságot, és megvetem azokat, akik így próbálják befolyásolni a környezetüket.

Én egy jó nagy pofont lekevernék annak, akit esetleg megtalálnék öngyilkossági kísérlet közben.

Nekem még nem volt, de a gondolattal már többször eljátszottam. Szerintem el lehet odáig jutni, hogy valaki nem lát más kiutat, mint a menekülést. Persze más megtenni, mint elgondolkodni rajta. Én is úgy tartom, hogy rohadtul önző dolog, és engem az hozott vissza, hogy tudtam, hogy lenne akinek hiányoznék. De nem kell elítélni azokat, akik megpróbálják, még ha csak a figyelmet akarják felhívni magukra. Szerintem szörnyű, hogy egy ember környezetében nem veszik észre, hogy annyira rossz lelkiállapotban van, hogy úgy érzi, csak ez maradt meg, mint jelzési lehetőség.

Egyébként átérzem a helyzeted. Én az egyik családtagomat találtam meg egy öngyilkossági kísérlet után. Engem sokáig bántott, hogy nem vettem észre a jeleket.