A lent következő feltételekkel ti vállalnátok takarítói munkát?

Valójában a barátnőmről lenne szó. Húsz éve ismerem, olyan, mintha a testvérem lenne, ezért aggódom érte. Nagyon okos, olvasott nő, általánostól érettségiig egy osztályba jártunk, végig évfolyamelső volt, engem és szinte az egész akkori baráti társaságunkat ő készített fel a vizsgákra, amit persze szintén nagyon magas pontszámmal végzett. Suli után úgy alakult, hogy nem tanult tovább és pultosként helyezkedett el, majd egy-két évre rá, takarítónőként egy nagyvállalatnál. Ennek már hét éve. Váltani nem szeretne, mert a munkájahoz képest elég magas a fizetése és nagyon sok juttatást kap, ráadásul nem járnak a nyakára- ezek az ő érvei. Az enyémek: akármilyen esze is van, csak két tétel van az önéletrajzában: pultos és takarító. Ő nem mutatja, de tudom, hogy bosszantja, hogy a kollégái sokszor lekezelően bánnak vele (néha elszólja magát), és a társadalmi respektje se túl nagy a munkájának: pár hónapja össze akartam hozni a kollégámmal, akivel sok közös vonásuk van, de a pasas kihátrált, miután a kérdésére elmondtam mivel foglalkozik. A dologhoz hozzátartozik még, hogy a barátnőm a szüleivel él (nem élősködőként, mielőtt bárki megszólná), de nagyon jó velük a viszonya és az anyukája gyógyszereit a munkahelye általi juttatásokból tudja finanszírozni.

Kábé ennyi, köszi, ha végigolvastátok. Ti mit tanácsolnátok a helyemben? Elhiszem, hogy fél váltani, de lassan már nem lesz hová, és félek, hogy barátot se nagyon fog találni- már egy igazán művelt és okos srácot, amilyen valójában ő is.