Az a benyomásom, hogy a Gyakori Kérdések -en a hangnem mindinkább eldurvul. Nem lehetne ez ellen a fórum gazdáinak tenni valamit?

"Gyakori kérdések nem foglalkozik az öngyilkossággal; ha kiírsz egy kérdést, ami az öngyilkossággal kapcsolatos, törlik ezzel a szöveggel (mesélték nekem) ha valaki jelenti. Ugyanis, mint írtam, ez a honlap nem a lelkisegély." Ebben nagyon tévedsz, én magam elég sokszor válaszoltam meg olyan kérdéseket, kétségbe esett kiáltásokat, amelyek arról szóltak, hogy az illetőnek például suicid fantáziái vannak, most mit tegyen.

Kérdező, kedves, nagyon kezded elterelni az egészet más fele.

Már mért terelném el? Honnan veszed? Milyen egészet, milyen más fele, és miért ne terelhetnem affelé, amerre logikám szerint akarom. Ettől lépj vissza.

Ennyi erővel a bank is lehetne szeretetszolgálat és őrjöngve kijöhetnék onnan, ha ügyintézés közben a magán életemről beszélnék és őket hidegen hagyná. Rossz nyomon jársz megint. Persze, hogy a bank nem szeretet-szogálat, vagy szakszerűbben nem elsősegély lelkileg. De a gyakori kérdesek, ha jól veszem, nem bank. Hanem, én vidéki bankba járok, és ha tudnád, hogy ott az emberek mi mindent elkotyognak a családi életükről, csak az nem halja, aki nem akarja. A tisztviselő pedig, aki épp mondjuk a távoli szomszédja bólogat és legalább meghallgatja az ügyfél nyomorát. Ezért az ügyféle odamegy és beteszi azt a kis pénzét.

Mindennek megvan a dolga; tény, hogy a bankban azért már túlontúl ízléstelen, ha azt mondom, átutalnék x számlára x ft-ot és az ügyintéző elkezdene röhögni, lefogyatékosozna, üvöltözve mondaná a többieknek, milyen b.ta vagyok és káromkodna, mert ezt otthon is lehet. De, nem a bankban fogom az ügyintézővel megvitatni, hogy mennyire fáj, hogy elhagyott a férjem.

Megvitathatod vele, és mint mondtam, ha netán összefuttok a Spar-ban, akkor meg pláne. Persze más a helyzet egy nagyvárosban. Bankban egyébként rosszul venné ki magát, ha valaki kiabálni kezdene, tehát nem tudom ezzel mit akarsz mondani, miért kreálsz lehetetlen helyzeteket. Azért, hogy kivágd magad a szorult helyzetedből, amibe egyre jobban belemanőverezed magad?

A honlap ugyanígy; az embereknek normális hangnemben kéne írniuk, ez igaz. Az is igaz, hogy nem kéne másokat letámadni, mert nem tudja mi az a porlasztó vagy a muszáj és muszály között nem tudja melyik a helyes. De a honlap nem társkereső, lelkisegély, stb. csak mások használják tévesen ezeknek.

Megint nagyon tévedsz, mert ez egy szabadnak látszó honlap, és nézd meg az érzelmileg hot rovatokat, szex, szerelem stb. Így egymás között hadd kérdezzem meg, nem vagy te egy kicsit rideg, nincs valami olyat, amit szívesen elmondanál annak, aki meghallgatja, csak szégyelled? Nem szégyen bajban lenni, elesettnek lenni és bevallani, hogy nahát, mekkorát hibáztam, hogyan lehetne visszacsinálni. Hallgatlak!

Az anonimitás pedig nem értem miért gond; ha megkérdezem "Meddig tart az M3 szakaszának a felújítása?" persze, hogy jobban örülök egy "márciusig" válasznak, mint szitkozódó, trágár szavaknak. De nem mindegy, hogy egy anonim felhasználó vagy asdfjklé123456789 vagy Nagy Anna Budapestről írta le? A honlap lényege, hogy INFORMÀCIÓVAL SZOLGÁLJUNK EGYMÁSNAK.

Itten kicsit kötözködsz, és bekorlátozod magad, nem igazán szereted a szabadságot. Az informció fogalma nagyon tág, abba belefér egy mosolytól kedve a Nagy British Enciklopédia, a lelki tanács, egy kis hangulatos locsi-fecsi. Mindig attól függ, hogy X mit akar és Y mibe megy bele.

Azt had tegyem még hozzá, az öngyilkosságra valakit rávezetni avagy segíteni őt benne bűncselekmény a hetvenes évek vége óta - és, ha hiszed, ha nem, ebbe beletartozik az is, ha Te az orvosi segítség kérését kihagyod, amikor valaki közli ezt feléd. Az orvodnak pedig kötelessége ÉLŐBEN megbizonyosodni, hogy az illető biztonságban van e a környezetében és értesíteni a szüleit, párját, stb - ha egyedül él az illető, befektetni pszichiátriai osztályra vagy értesíteni a hozzátartozóit, akik magukhoz veszik.

Most itt nem megyek bele, hogy hogyis van az öngyilkossággal, de tudd meg, csak ne add tovább - három tanulmányt is írtam az öngyilkosságról, ismerem a zárt és nyílt osztályokat, az orvosi pszichológusi etikettet, az elhúnyt feleségem klinikai pszichológus volt. Ha ebben a tekintetben akarsz beszélgetni, nyilván megtaláljuk a módját. Ne vedd annak, hogy ki akartalak oktatni, csak szólok.

Minden jót, előbb utóbb csak kiegyezünk!