Nagyon durva másnapos sztorik?

Hohó, van.

Tavaly augusztusban lementem a Balatonra egy haverommal, meg az ő pár ismerősével. Estefelé úgy adódott, hogy töménytelen mennyiségű pia halmozódott fel az asztalon, a legkülönfélébb jellegű italokból. Én mindegyikbe belekóstoltam, ezt pedig megismételtem még jó párszor. Ezután már csak halvány foltok vannak meg, arra emlékszem, ahogy beestem a sátorba. Éjszaka arra ébredtem, hogy rettenetesen fázom. Elkezdtem tapogatni a pokrócom után, belenyúltam valami ragacsos, darabos termékbe. Valamint kifejezetten vizes volt minden körülöttem. Sejtettem, hogy valami nem stimmel, de gondoltam, ráér reggel. Erős fejfájással, penetráns bűzben ébredtem. Tiszta hányás volt minden körülöttem. Később kaptam meg az információt, hogy az éjszaka közepén felültem a sátorban, telehánytam mindent, fogkefét, tusfürdőt, táskát, ruhákat (nem csak a sajátomat). Mindenki furcsán nézett rám, sőt, inkább szánakozva. A napom jelentős része abból állt, hogy megmenekítettem az egyetlen ép melegítőgatyámat, amit feltűrtem, és abban voltam a plusz 30 fokban egész nap, valamint teljes mértékben ki kellett mosnom a sátrat, mert a béltartalmam ott rohadt benne. Arra is gyanakszom, hogy magam alá vizeltem, de azt akkor egész mellékesnek éreztem. Elmegyek fürdeni címszóval a maradék salakanyagot a Balatonba ürítettem, lemostam, ami mosható, és kiraktam a napra. Szörnyülködve vettem észre, hogy a törölközőmre, a pénztárcámra, valamint a telefonomra is jutott az egy nappal korábban magamba döntött alkoholból. Délutánra semmi sem száradt meg, büdösen, vizes-hányásos-vizeletes táskával szálltam fel a vonatra, a társaságot sem nagyon kerestem.