Miért nem emlékszem jó dolgokra gyerekkoromból?
Most, hogy fogalmazást kell írnom a legjobb gyerekkori emlékemről vettem észre, hogy nem tudok egyet se mondani, amin eléggé meglepődtem. Tudni kell rólam, hogy nagyon pesszimista vagyok az estek nagy részében, nagyon ritkán nagyon pozitív (csak rövid ideig, ha megerőltetem magam). Csak akkor jöttem rá arra, hogy ez nem normális amikor a mostani legjobb barátnőmmel találkoztam 3 éve, azóta próbálkozom fejlődni, de nem nagyon sikerül. Azt is tudni kell rólam, hogy képes vagyok eléggé túlreagálni a dolgokat és sokkal rosszabbnak látok helyzeteket, mint amilyenek valójában.
Nem emlékszem arra, hogy milyen voltam gyerekkoromban - mármint hogy mennyire voltam negatív - de az biztos hogy visszagondolva utálom a gyerekkori magamat. Alsóban gonosz voltam és hisztis, majd nem tudom mi miatt kezdtem megváltozni és már csak rossz kedvem volt aztán találkoztam a legjobb barátnőmmel aki nagyon sokat segített, de ő sem tudott csodát tenni.
Igazából az egész gyerekkorom homályos és ha vissza akarok gondolni rá, szinte csak rossz dolgok jutnak az eszembe. Nekem eddig eszembe sem jutott, hogy rossz lett volna a gyerekkorom, csak én voltam ilyen... idióta. Anyukám nagyon megértő és kedves volt velem mindig is, apukámra nem emlékszem teljesen abból az időből, egyszer egy rossz matek dolgozat miatt rángatta a hajam, de amióta anyukámmal elváltak 5 éve, nagyon aranyos szóval felmerült bennem az is, hogy képzeltem az egészet ami akkor történt, de nagyon megmaradt bennem, szóval kétlem. A lényeg, hogy azért nincsenek jó emlékeim, mert már akkor negatív lettem volna? Vagy mi más okozhatja ezt?
16/L
válasza:Valószínűleg azért, mert nagyon kevés valódi jó emléked van. Az ember áltatja magát azzal, hogy milyen jó gyerekkora van/volt, és milyen jó szülei, de ez sok esetben csak önvédelem (pontosaban szólva: énvédelem).
Mikorra kell a dolgozat? Ha nem holnapra, akkor próbálj pár napig nem gondolni az egészre. Csinálj mást és ne is törődj az egésszel. Be fog ugrani valami, az biztos.
Ha holnapra kell, akkor most menj, kapcsolj ki mindent, és hallgass zenét, ha lehet, klasszikust. Vagy csak kezdj el valamit rajzolni, spontán (és ne legyen körölötted semmi zaj). Előbb-utóbb bejön valami pozitív emlék, aminek a megtörténtéről te is meg vagy győződve 100%-osan. Bármilyen pici pozitív emlék jó. Koncentrálj az ünnepekre vagy a kedvelt családtagokra, vagy állatokra, esetleg valahai kedvenc tárgyakra.
válasza:
válasza:Az emberi elme hajlamos rá, hogy a kellemetlen emlékek jobban megmaradnak benne, mint a pozitívak. Esetedben viszont lehet, hogy a tudat alattid "védeni" próbál, ezért nyomja el az emlékeid többségét.
Nem azért voltál "gonosz" mert az akartál lenni, hanem inkább az ért mentális hatások miatt alakult ki részleges szocializációs zavar.
Néhány éve elkezdtem naplót írni felnőtt fejjel... Több mint egy évig szinte minden nap írtam bele, aztán eszembe jutott hogy beleolvasok... Az élet xar! Hiába vagy te ügyes, jó és talpraesett... Mindig lesznek olyanok akik mindent megtesznek hogy a többinek elrontsak... A mindent! Viszont úgy nem lehet élni hogy egyfolytában ezen agyalsz... Valószínűnek tartom hogy emiatt is az agy blokkol bizonyos emlékeket... Hisztis gyerek lehetsz a családi problémák miatt is! A szüleid válása mindenképp olyan helyzet amit te gyerek fejjel nincs hogy át láss... Megterhelő egy felnőttnek is nem hogy egy gyermeknek... És ez bizony fokozott lelkiállapotot idézhet elő ami megnyilvánulhat hiszti formájában is. A jelek szerint anyukád szeret... Tudja ő miért! Inkább próbáld meg tudomásul venni a helyzetet és a történteket, nem rágódni rajta hanem tanulni belőle és a legjobbat kihozni önmagából és az életből amit élsz...
Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!