Teljesen elcsesztem az életemet! Szerintetek hogyan tudnám helyrehozni?

Sziasztok!

A fenti cím igaz elég clickbait-esen hangzik hiszen még csak 19 éves vagyok és még előttem az élet de az eddigi éveimet tényleg elcsesztem. Elég hosszú lesz a mondandóm hiszen már jó ideje gyűlik a gondom de kérlek titeket segítsetek!

Szóval 19 évesen úgy néznek ki a napjaim, hogy hétköznap meló után csak otthon elvagyok, hétvégéken is csak otthon kockulok. Hétfőn mindenki meséli, hogy hol voltak a haverokkal, családdal és amikor engem kérdeznek mindig hazudok valamit, hogy ja én is haverokkal voltam vagy biciklivel elmentem túrázni stb.. Ezek után mindig annyira mar belülről a szégyen hogy az nem igaz. Most mondhatnátok teljesen jogosan azt, hogy hát menj el haverokkal, barátnővel valahova vagy tényleg menj is el akár biciklivel túrázni de az a gondom hogy nincsen semmi emberi kapcsoltatom. De tényleg semmi! Azért, hogy megértsétek el kell mesélnem nektek az eddigi éveimet. Ott kezdődött, hogy 10 évesen elhunyt az édesapám és később egy év után elköltöztünk és átiratkoztam egy másik iskolába mert úgy volt, hogy bezárják azt az iskolát ahova azok a barátaim is jártak akiket óvodás korom óta ismertem. (Végül aztán nem zárták be de addigra már a másik suliban voltam). Átmentem egy Soproni iskolába, ahol nem tudom hogy, miért de teljesen kiközösítettek. Én az elejétől fogva rendes voltam, önmagamat adtam de aztán rájöttem, hogy fölösleges próbálkozni ezért a 7 és a 8. osztályt teljesen magányosan fejeztem be. Ekkor még nagy ritkán tudtam találkozni a régi barátokkal de aztán ő közülük is voltak akik elköltöztek, szintén iskolát váltottak vagy közben barátot/barátnőt szereztek és inkább velük voltak. A régi barátok elvesztése miatt illetve a már említett édesapám halála miatt nagyon sokáig nem is volt kedvem társaságba menni ezért a videójátékok világába menekültem minden elől (wow). Elkezdtem a középiskolát ahol az első két évemet egy szakközép-ben csináltam végig, de mivel rájöttem hogy, nem nekem való az az iskola(vendéglátás) ezért az utolsó két évemet egy esti sulin fejeztem be mert így nem kellet előröl kezdenem a középiskolai éveimet. Csak mivel ez meg esti volt ezért nagyon kevés volt a velem egy korú és még csak velük sem sikerült tartós barátságot kiépítenem. Még az előző munkahelyemen sikerült megismerkednem néhány sráccal akikkel egy raktárban dolgoztam de aztán továbbtanulási próbálkozás miatt otthagytam azt a melót. Azóta szoktam beszélgetni velük(messengeren) de rendes találkozót egyszer tudtunk összehozni azóta nem sikerül(vagy nem akarnak) mert azért ők sem egyidősek velem meg nekik van életük nem úgy mint nekem. Közben a játékokba való menekülésem odáig jutott, hogy már a bal térdem rendszeresen fáj, mint kiderült azért mert a zéró mozgás miatt a lábizomzatom teljesen elgyengült ezért az állómunkából adódó terhelés teljesen a lábszalagjaimra terhelődik amik meg már nem bírják. Elhatároztam hogy legalább az egészségem ezen részét rendbe teszem és elvonszolom magamat egy konditerembe, de attól még a többi gondom fenn áll. Itt vagyok 19 évesen érettségivel a kezemben egy szar munkával és zéró emberi kapcsolattal. Az is a nagy gondom, hogy az antiszociális életmódom miatt alig tudok tartós beszélgetést kialakítani másokkal. Lányokkal abszolút nem ezért nem is merek próbálkozni mert az eddigiek alapján igen untak engem, de még fiúkkal sem tudok nagyon elbeszélgetni hogy legalább barátaim legyenek. Sportról még úgy ahogy elbeszélgetek velük már amiről olvasok a hírekben de itt kb. ki is merül a beszélgetés és csak a kínos csönd jön. Szerintetek hogyan tudnám rendbe hozni a szociális életemet? Gondolkodtam, hogy esetleg valami pszichológushoz elmenni ha egyáltalán foglalkozik az ilyenekkel vagy nem is tudom. Akinek lenne valami tanácsa, ötlete az kérem segítsen!