Merre kellene tovább mennem a "munkahelyek" terén?

Igazából csak panaszkodni szeretnék, de nem tudom hol kiadni magamból így szépen egybe a sirámomat máshol.

Angol tanár vagyok egy falusi általános iskolában borsodban, de egyáltalán nem szeretem csinálni, szegény gyerekek idegesítenek, xanax nélkül már be se megyek hozzájuk. Ami más normális embernek "csacsogás" meg "gyerekzsivaj", nekem agyrém. Bár azért már nem szoktam rájuk szólni, ha végigkiabálják az órát, csak ha rosszindulatúak egymással, vagy verekednek. Ez a két utóbbi szinte minden nap kiborít. Ha meg még ezekhez hozzávesszük azt is, hogy jövőre nagy valószínűséggel portfóliót is kellene írnom, nem biztos hogy kibírom idegösszeomlás nélkül. Tehát ebből kiindulva el kellene húznom a pályáról, a saját és a közjó érdekében.

Viszont:

1. Próbáltam a tanári pályáról "megszökni" még márciusban. Beadtam az önéletrajzomat okmányirodába, a rendőrségre, sajnos egyik helyre sem megfelelő a végzettségem. Gyárakba és multikhoz is beadtam, onnan még válaszra se méltattak, se irodai, se gyári munka területén.

Most, hogy covid helyzet van, szerintem még az állami munkahelyekről se válaszolnának. Azóta mondjuk letettem egy TB és Bérügyintéző vizsgát, de nem hiszem, hogy ez javítaná az esélyeimet a jelenlegi helyzetben.

2.Igazából minden vágyam, hogy egy nyugodt, csendes könyvtárban dolgozhassak, vagy egy múzeumban. Vagy bármi más helyen, ami nyugodt és csöndes. De ide szerintem kihalásos alapon is csak az ismerős ismerőse juthat be. Mellesleg most a covid miatt lényegében nincs is könyvtár. Persze, a fővárosba kerestek könyvtárost, de abból a fizetésből csak akkor tudnám ott eltartani magam, ha hatodmagammal élnék egy lyukban.Fordítva lenne mint most, a munkahely helyett otthon nem lenne nyugtom.

3. Időhúzásnak kitaláltam most, hogy vissza kellene mennem az egyetemre doktorira, de ugye most se személyes kontakt a tanárokkal, hogy egyeztessek egy témát. Mailben már annak idején is horror volt velük kommunikálni (mostmár egy kicsit az ő helyzetüket is megtapasztalva, megértem, miért nem volt türelmük hozzá), nem hiszem, hogy ez azóta változott. Főleg, hogy már két éve végeztem, lényegében semmi közünk egymáshoz.Így végképp nem merek írni.

Összefoglalva a dolgokat: Más választásom a csodán kívül nem nagyon van, mint megőrülni a "külykök" között, ha pénzt akarok keresni. Vagy esetleg mint külső szemlélő láttok valamiféle logikus kiutat a jelenlegi helyzetből?

(Félig-meddig költői kérdés volt.)