Féltek a haláltól? Az a gondolat, hogy soha-soha de soha többé nem létezünk, az az örökkévalóság.

Én csak attól félek,hogy hogyan halok meg..jobb nem szenvedni és alva elaludni örökre,mint megfulladni vagy bármi ilyesmi.De ez sem olyan nagy gond,hiszen tudom:fáj,aztán meghalok,és utána már nem fáj..nem érzek semmit,nem hallok semmit,nem látok semmit..nem lélegzek..nem eszek..nem iszok..nem alszok..hanem megvagyok halva..egy holttest vagyok..

Ez engem egy kicsit megnyugtat:

Jó érzés tudni,hogy egyszer eljön a halál,és utána nem fáj semmi,nem érzek semmit,nem tudok semmiről..akkor nyugszom meg örökre..:)

Attól félek, ami utána van. Hogy esetleg örökké olyan lesz a "kedvem", mint a mostani legszomorúbb pillanataimban. Hogy kétségek fognak gyötörni, de nem lesz testem, amivel kitombolhatnám magamból, nem lesz szemem, amivel sírjak. Félek, hogy látni fogom a barátaimat, de attól is, hogy nem, és attól is, hogy talán nem fogok emlékezni sem az arcukra, sem a hangjukra. És rossz belegondolni, hogy test nélkül semmi sem lennék, sosem találkozhattam volna a szeretteimmel, és ha meghalok, akkor sem fogok tudni.

Nem tudom, hogy létezik-e lélek, de én remélem, hogy nem, mert az sosem halhat meg, az valahogy nem felejt. Azt mondják, az állatoknak nincsen lelke, és ha látok egy állatot meghalni, akkor tényleg annyira egyszerű az egész... leáll egy kutya szíve, és tudod, hogy többé nem fog megmozdulni. Viszont ugyanannyira látszik rajta, hogy meghalt, ahogy egy emberen, és ugyanannyira tud fájni is, mint egy rokon halála.

De ki tudja, mi van akkor, amikor a szervezete már nem reagál semmire... talán még mindig "szeret", szeretne játszani veled, de már nem teheti meg. És ez benne a legszomorúbb, ráadásul nem tudod, meddig leszel tehetetlen, lehet, hogy örökké :(( Beleőrülnék, ha ez egyáltalán lehetséges lenne a halál után...

Ezért reménykedem abban, hogy nincs lelkem. Hülyén hangzik, de ez van, na :D

Gyerekkoromban én is pontosan így éreztem, de aztán megbékéltem vele.

Cristopher Hitchens gondolatai:

http://www.youtube.com/watch?v=_7Hi_Wtvx9I&feature=related

Dawkins Isteni téveszméjéből pár idézet:

"az egyik filozófus szerint semmi különös nem történik abban a pilanatban, amikor egy idős ember meghal. Az a gyerek, aki egykor volt, már réges-rég "meghalt", nem úgy hogy egyszercsak megszűnt létezni, hanem azáltal, hogy felnőtt. Mind a hét shakespeare-i életkor lassan "meghal" és átalakul a másikba. Ebből a nézőpontból az a pillanat, amikor egy idős ember kileheli a lelkét, semmiben sem különbözik egész életét végigkísérő lassú haláloktól."

"Nem félek a haláltól. Milliárd és milliárd éven át halott voltam, mielőtt megszülettem volna, és a leghalványabb kellemetlenségemm sem származott belőle."

Mark Twain

"Abban hiszek, hogy halálom után elrohadok, és az énemből semmi sem marad fenn. Nem vagyok már fiatal és szeretem az életet. De vissza kellene utasítanom, hogy a félelemtől reszketve gondoljak a megsemmisülésre. A boldogság semmivel sem kevésbé valóságos boldogság attól, hogy véget kell érnie, de a gondolat és szeretet értéke sem vész el, csak, mert nem tartanak örökké. Sok ember büszkén viselkedett az akasztófa alatt, ugyanennek a büszkeségnek nyilvánvalóan arra kell tanítania bennünket, hogy a valóságnak megfelelően gondolkodjunk az ember helyéről a világban. Még akkor is ha a tudomány nyitott ablaka mellett eleinte meg is borzongunk a hagyományos humanizáló mítoszok szobamelege után, végül mégscsak felélénkít a friss levegő és a tágas tereknek is megvan a maguk nagyszerűsége."

Bertrand Russell