Mik a tehetségtelenség jelei?

Ha szereted csinálni, akkor megéri folytatni.

Az semmit nem jelent, hogy az ember akár évekig sikertelen benne. Láttam teljesen tehetségtelen zenészeket, fotósokat kitartó munkával sok (7-8) év alatt profivá fejlődni. Ezek tanulható dolgok. Más, ha kínszenvedés árán csinálnád csak, akkor ne csináld.

Úgy különböztethető meg az önértékelési problémától, hogy foglalkozol önismerettel, pl. évekig jársz pszichoterápiára és stabilizálódik az önértékelésed, képes leszel önmagad számára megválaszolni a kérdésed, mert rálátsz, hogy mi fakad valami gyerekkori sérülésből és mi a valóság.

a helyes kérdés nem az, hogy "mik a tehetségtelenség jelei?", hanem hogyan tudsz minél többet kihozni magadból és ebben ki, mivel, hogyan tud segíteni neked. még ha az adott terület marha hozzáértő szakembere mondja is, hogy belőled nem lehet többet kihozni, akkor is lehet egy másik, aki akár még csak nem is annyira elismert, mint ő, de lehet, hogy az ő módszerei nálad sokkal jobban működnek és ezért te sokkal eredményesebb leszel nála, mint másnál. hiszen erről szól, hogy nem minden csapatot ugyanaz az edző edz, nem minden iskolában ugyanaz a tanár tanít, nem is ugyanazokkal a módszerekkel.

a gond az, hogy a tehetség, képesség, a tudás, a siker és az élvezet nagyon eltérő és akár egymástól teljesen független dolgok is lehetnek. a gond ott kezdődik, hogy nagyon sokan tévesen egyenlőségjelet tesznek a tehetség és tudás közé, ugyanúgy, mint a siker és élvezet közé is, az utóbbi kettőt pedig az előbbi kettő törvényszerű velejárójának tekintik. csakhogy ez állatira nem törvényszerű.

a tehetség vagy van, vagy nincs. a tehetség nem fejleszthető. a képesség és a tudás viszont igen. messze a tehetség keretein túl is. ha van tehetség, akkor segítheti a fejlődést, segíthet gyorsabban fejleszteni a képességeket, messzebbre jutni a tanulásban, vagy akár segíthet könnyebbé és talán élvezetesebbé tenni is az oda vezető utat. viszont sok esetben a tehetség gátat is szab, mert sokan csak addig hajlandók foglalkozni valamivel, amíg tehetség miatt a már meglevő képességeikből könnyen megy nekik. viszont ha elértek a tehetségük, képességük határáig és onnan még tovább kéne tanulni és gyakorolni hozzá, hogy a képességeik tovább fejlődjenek, mint a tehetségük eddig tartott és később vihessék is valamire, ott már a szorgos munkához nem mindenkinek füllik a foga és inkább feladja.

akinek nincs tehetsége lehet, hogy nehezebben fejlődik, lehet hogy lassabban jutt el ugyanarra a szintre, ahova a másik, tehetségesebb könnyebben. viszont ha valalaki tehetség helyett kitartásra, eltökéltségre építve fekteti bele a munkáját a tanulásba, az jó eséllyel akár messzebbre is juthat, mint aki egyszerűen csak tehetséges, de mellé lusa is. ez persze nehezebb lesz, de a végeredmény akár sokkal jobb is lehet.

persze, aki feladja a végcél előtt az sosem fog célt érni. akár tehetséges, de lusta, akár tehetségtelen és nem elég kitartó.

az élvezet pedig egy teljesen másik dimenzió. élvezni lehet valamit tudás és tehetség nélkül is. ha valakit a tanulás, gyakorlás szórakoztat, élvezettel csinálja, az jó eséllyel valamilyen szinten meg is tanulja. ha kellő kitartással csinálja, akkor még akár jó, vagy nagyon jó is lehet belőle.

az élvezet sokat segíthet benne, hogy akár tehetségesként, akár tehetség nélkül megmaradjon a kitartás, ami ahhoz kell, hogy nagyon jó legyen valakiből.

a siker pedig egy másik teljesen független fogalom, ami mindenkinek mást jelent. siker lehet az, hogy megtanultál, elértél valamit, lehet az, hogy ünnepelt sztárrá válsz, lehez, hogy biztosan megélsz belőle, lehet az, hogy szuperjól megélsz belőle. és egyáltalán nem biztos, hogy akár a thetség, akár a kitartó tanulás és akár a sztárság örömet fog szerezni, mert mindennek ára van. és ha utálod a befektetett időt és energiát, utálod a cél eléréséhez szükséges gyakorlást, tatnulást, áldozatokat, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a végül elért siker, hírnév, bármi kárpótolni fog érte, hogy annyit szívtál miatta. ráadásul az sem biztos, hogy ha mindazt végig csinálod, amit kell, akkor tényleg eléred amit szeretnél.

nagyon sokan pont ezt nem veszik figyelembe egy-egy álom karriernél. valaki sikeress, ünnepelt zenész, színész, sportoló, híresség akar lenni. csak épp a zenélést, színjátszást, sportolást, egyéb tevékenységet nem akarja űzni, ami ahhoz kéne, hogy eljusson odáig. sőt sokan akik eljutnak odáig, csak ott ébrednek rá, hogy a sztársággal sem csak a pénz és szeretet jár, hanem az utálkozás, a kritikák, a beszólások, a terhek is.

hogy van-e tehetséged, vagy fejlődési esélyed, azt leginkább az adott terület mesterei, edzői, tudnák megmondani. de még az sem biztos, hogy az ő véleményükre érdemes adni. nagyon sok az olyan tanár, mester, aki csak a tehetséges alapanyaggal szeret dolgozni, mert az könnyű és számára is látványosabb a siker. pont erről szól az összes felvételi. ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy aki nem annyira tehetséges, abból (akár más) ne tudna ugyanannyit, vagy talán még többet is kihozni.

tele a történelem olyan írókkal, költőkkel, zenészekkel, színészekkel, táncosokkal, sportolókkal, bármilyen egyéb képességekkel, akiket a karrierjük egy pontján (sokszor már az elején, vagy épp a közepén) leírtak, leszóltak, eltanácsoltak, hogy nincs bennük elég, vagy több, nem elég jók, nem elég tehetségesek, nem jók az adottságaik. akik ezt elhitték, elfogadták, beletörődtek, azokról általábban semmit sem tudunk, mert nem vitték később semmire az adott területen. legfeljebb, ha máshol vitték valamire, akkor egy lábjegyzetben szerepel, hogy más területről eltanácsolták őket. tele van viszont a történelem olyan sikeres emberekkel, akik nem fogadták el, nem törődtek bele és bármi áron bizonyítani akarták, hogy igenis meg tudják csinálni. nyilván nem mindenkinek sikerült közülük, de sokan vannak, akiknek igen.

népszerű példa erre Arnold Schwarzenegger, akit a sporttól, a színészkedéstől és a politikától is eltanácsolták, ő meg ezek után mindhárom területen bebizonyította, hogy de igen, lehetséges, amiről azt mondták neki, hogy nem. az irodalom tele olyan siker szerzőkkel, mint Stephen King, vagy azt hiszem, hogy JK Rowling is, akiket a sikerük előtt elküldtek a kiadók, mert "ilyen hülyeséget nem érdemees kiadni, ezt nem lehetne eladni senkinek". de mivel addig küzdöttek, hogy találjanak valakit, aki ad nekik egy esélyt, végül óriási sikerré váltak (és persze az is lehet, hogy közben azért a műveiken is javítottak, hogy még jobb legyen, szóval akár abban a stádiumban még az elutasítás is jogos lehetett, sőt hozzá is járulhatott a végeredmény kialakulásához is)...