Mindenki olyannak ismer, amilyen vagy? És ha nem: miért és milyen vagy?

Szerintem az ember senkit nem ismer meg igazán.Én még magamat sem ismerem igazán.Néha meglepődök a saját viselkedésemen és gondolataimon.

Sok titkolni valóm van, ez általában mindenki előtt más.Van akinek többet, van akinek kevesebbet árulok el magamról, valószínű ha két ember beszélgetne rólam, név nélkül (akiknek más-más dolgokat árulok el magamról) nem is tudnák, hogy egy emberről beszélgetnek.

Egy ember lát olyannak amilyen vagyok, mert ő az egyedüli akinél akarom is hogy olyannak lásson, amilyen vagyok, és Ő a párom, persze a közelebbi családtagok is látnak belőlem ezt azt, ismerik a főbb jellemvonásaim, de nem ismernek igazán, olyan ember csak egy van.

De nincs titkolni valóm, nem vagyok rossz ember amit titkolni kéne, persze vannak hibáim, de zárkózott ember vagyok, csak az tud meközelíteni akit én akarom hogy meközelítsen, és néha még ez is komoly küzdés árán sikerűl(magamban), egyszerűen zárkózott vagyok. És hogy miért ez nagyon egyszerű, a zárkozott, megközelíthetetlen, kívülről szívtelennek, érdektelen stb emberek a legérzékenyebbek a világon, és így védekeznek az ellen hogy fájdalom érje őket. Ennyi(persze nem mind, de a legtöbb)

Engem úgy látnak, mint egy kedves halk szavú ,zárkózótt, aranyos kislányt akinek fogalma sincs semmiről mint akit tanítani kell (kb mint egy hülyét)(persze 18vagyok), és óvni nehogy sérüljön.

Amilyen én vagyok (természetesen biztos van olyan tulajdonságom amit nem ismerek még..), belülről legszívesebben kiáltani tudnék mikor hülyének néznek az emberek csak azért mert zárkózott vagyok. Szeretek hülyéskedni az emberekkel, szeretek elmélkedni dolgokon minden percemben mindenről szinte állandóan csak gondolkozok (még éjszaka is). Jó az önismeretem is. Mások tulajdonságait, és gondolatait is hamar tudom érzékelni. Tudom mit akarnak, és hogyan vélekednek rólam. (persze nem mindig, kell egy idő amíg végképp kiismerem az embereket)

Ezeken kívül nagyon érzékeny ember vagyok, de ugyanakkor erős is (Ami nem öl meg az megerősít). Mindenről van véleményem ( de ezt ugye nem ismerik mivel halk szavú vagyok úgyhogy ha komolyabban elbeszélgetnének velem szerintem biztos azt mondanák, hogy nem is velem beszélnek, meg hogy mi lett velem).

Szóval teljesen félreismernek mert zárkózott típus vagyok.Amit nagyon utálok. De nem tudok kitörni.

A családom ismerne, ha kinyitnák a szemüket, de szinte teljesen félreértenek. Sokkal kevesebbet néznek ki belőlem, mint ami igazából vagyok.

Na és a családon kívül, hát SENKI sem ismer. Egy olyan beton szilárd maszkot sikerült magamra aggatnom, amit egy atombomba se tudna letépni rólam.

Minden művészetet imádok, intelligensebb vagyok a többieknél, emocionális vagyok de nagyon, állatbarát, Imádok adni, utálom a szenvedést. Nagyon szociális vagyok, imádom a kisgyerekeket, szeretek segíteni meg teljesen nyitott vagyok a világra.

Na most akik engem "ismernek": antiszociális, bunkó, egoista, fasiszta, nagy hangú, forrófejű, utálatos, bohóc, kishülye, kemény.. Kb. ilyen jelzőkkel lehetne megilletni..

Magyarul önmagam teljes ellentétét mutatom másoknak, így senki sem tud bántani és belémkötni, én viszont annál inkább. Bármikor támadó képes vagyok, így ha veszélyben érzem magam Tudom, hogy nincs mitől tartanom.

Sokan tartanak tőlem, hidegnek és megközelíthetetlennek tartanak. Ami nem is baj, ebben az életszakaszomban nem kívánok maradandó emlékeket, élményeket és érzéseket szerezni.