Mit csináljak, hogy ne legyek életképtelen?

Kérj segítséget szülőktől,barátoktól.Olyan formában értem,hogyha valamit intézni kell,akkor kísérjenek el,és legyenek veled mikor megtapasztalod elsőre milyen is az adott szitu.

Pl. egy csekkbefizetés.Elmegy veled anyukád,meglátod hogy működik a dolog.És legközelebb sokkal könnyebb lesz egyedül is.Mert már tapasztaltad,van benne rutinod,nem új,nem először csináltad.Idővel pedig rutinból végzed ezeket a dolgokat.De a csekk csak egy példa.Bevásárlás,bármilyen hivatalos ügyintézés.Mindent lehet tapasztalni,könnyebbé tenni.

Nyilván egy állásinterjúra nem mehet be veled a szülőd,de elkísérhet,biztathat,támogathat.Érzed hogy nem vagy egyedül a szituban.

Egy állásinterjúra fel lehet készülni.Nagyjából tudni lehet milyen kérdések hangzanak el,és milyen válaszokat várnak el.Fejben előtte lejátszod,felkészülsz minden eshetőségre.Így lelkileg sokkal könnyebb lesz belevágnod.Persze lehet hogy a valóság majd egészen más lesz,mint ahogy elképzelted.És lehet hogy lesznek hülye reakciód,vagy úgy érzed majd hülyén viselkedsz.Ezt ne kudarcként fogd fel és éld meg,hanem tapasztalatként,amiből tanulhatsz,hogy ugyanazt a hibát legközelebb ne kövesd el,a tapasztalatok által van lehetőséged tanulni,fejlődni.Hogy boldogulj önállóan is az életben.Ehhez viszont merni kell élni,tapasztalni,belevágni dolgokba.

Kezdésnek jó, ha nem nevezed magad életképtelennek, és nem látod el magad hasonló jelzőkkel. Senki sem úgy született, hogy mindenhez ért, és azt nem is várhatod el magadtól, hogy a semmiből rájöjj, hogy hivatalos ügyeket hogy kell intézni, lényegtelen, hogy mit értesz ezalatt. Ilyenkor nem gáz segítséget kérni, vagy bizonyos dolgokkal kapcsolatban neten is találsz információt.

A hivatalban pedig nyugodtan kérdezhetsz, ha valami nem tiszta, mert ott részben az ő feladatuk is, hogy tájékoztassanak.

Az első munkakereséssel kapcsolatban pedig annyi, hogy nem tudom, mennyire szorongsz, mert nem ismerlek, de ebben a helyzetben mindenki feszült, ha még nem volt interjún előtte. Legrosszabb, ami történhet, az az, hogy nem hívnak vissza. Ez pedig nem téged minősít, és nem azt jelenti, hogy nem feleltél meg az elvárásoknak, és baj lenne veled, hanem hogy találtak valakit, aki szerintük jobban beleillik a csapatba. Ha pedig ne adj isten bunkó a HR-es, akkor örülni is kell, hogy nem vesznek fel oda.

De ebbe csak bele kell rázódni, és nem elkeseredni. Ezt mondom úgy, hogy egyetem után az első pár interjúm nekem is nevetségesen rosszul ment. Tapasztalatnak viszont tökéletes volt, mert láttam, hogy milyen kérdéseket tesznek fel általában, és ezután ha máshol előjött ugyanaz a kérdés, volt időm átgondolni, és sokkal könnyebben válaszoltam rá.