Tudnátok tanácsot adni? Úgy érzem valami hiányzik az életemből. Mit tegyek?

16 éves vagyok, de kicsit túlozva olyan, mintha mostanában napról napra csak a túlélésre hajtanék, a céljaimat nem tudom megvalósítani, mert az iskola és a tanulás nagyon sok időt elvesz az életemből. Nagyjából 1-2 éve, a covid megjelenése körül kezdődhettek ezek a gondok, de csak mostanára lett igazán szembetűnő számomra, mintha mókuskerékben élnék. Minden nap ugyanaz megy, reggel alig tudok kikelni az ágyból, általában kapkodok és késésben vagyok a suliból, aztán pár perccel csengetés előtt épphogy beérek, végigtolom a napot, így is van, hogy sok házit csak szünetekben, órák előtt tudok megírni. Annyi a szerencsém, hogy legalább a suliban nem vagyok egyedül, vannak ott barátaim. Aztán hazamegyek, eszek és nekiállok tanulni. Ez nagyjából kivétel nélkül estig húzódik, motivációm sincs nagyon, tehát elég sok időt elvesz a tanulás. Utána már este van, készülődni kell a lefekvésre, aztán alvás előtt még egy ideig telefonozok (ez egy rossz szokásom amiről még nem sikerült leszoknom) és utána alszom, majd kezdődik az egész előlről. Persze néha megesik, hogy szervezünk valamilyen programot a sulis barátaimmal, de legtöbbször hétvégén is csak otthon vagyunk, mivel szüleim dolgoznak, én pedig tanulok. Már kezd elegem lenni ebből, kicsit magányosnak is érzem magam mivel a sulin kívül máshonnan nincsenek barátaim, nem is tudok ismerkedni máshol és úgy érzem nincs elég időm a szocializálódásra. Nincs sok különórám, összesen 2 egy héten, ezek közül az egyik hétvégén. Inkább az a probléma, hogy képes vagyok elütni az időt semmittevéssel, ha valamihez nincs kedvem, akkor sok időbe telik, mire ráveszem magam, hogy csináljam. És ugye vannak a dolgok, amikre úgy érzem nem jut elég időm. Például már régóta szeretnék lefogyni, de edzeni se tudok sokszor a tanulás miatt, az étkezésre pedig még nehezebb figyelni. Átsiklott már az agyamon, hogy az iskolaváltás lehetne a megoldás, de őszintén szólva jelenleg egy viszonylag erős iskolában tanulok és vannak ott barátaim, valamint ez az iskola van a lehető legközelebb hozzánk, tehát kényelmes ez így. És a szüleim azt gondolják, hogy teljesen meg vagyok elégedve ezzel a sulival, és félek csalódottak lennének, ha kijelenteném, hogy iskolát szeretnék váltani (amiben szintén nem vagyok 100%-ig biztos). Hiába szoros a kapcsolatunk, erről nekik sem beszéltem eddig, hogy jelenleg milyen monotonnak érzem az életem. Arra várok, hogy végre elballagjunk, hátha az egyetemen más lesz, és ott lesz lehetőségem új embereket is megismerni. Viszont addig még évek vannak hátra, és nem vagyok benne biztos, hogy így akarom tölteni a tinédzserkorom, várakozva a monotonitásban.

Összességében lehetőleg nem váltanék iskolát, de valami megoldást szeretnék találni, mert ez így nem állapot. Ti külső szemmel hogy látjátok ezt a helyzetet? Tudnátok valamilyen tanácsot adni?

Nagyon sajnálom, tudom, hogy elég hosszú lett a szöveg, de köszönöm annak, aki végigolvasta és válaszol!:)