Elegem van az életemből, szeretném visszahozni az életkedvemet, de hogyan? (több lent)

14 éves leszek októberben, tesó 18 lesz jövőre, anyám 50 éves. Elég sok itt nálunk a tennivaló, mondjuk szerintem mindenkinél, porszívózás, mosogatás, mosógép kipakolása, stb. Én bevallom őszintén, nincs túl sok kedvem ezekhez, de nem azért, mert lusta vagyok, hanem azért, mert anyámnak vagy a tesómnak mindig akkor jut eszükbe, hogy mondjuk porszívózzak, amikor éppen olvasok! Lehet hogy ez így furán hangzik, de mindig belemélyülök a Szent Johanna Gimibe, és nagyon nehezen tudom eltenni, és utálom, amikor olvasás közben zavarnak. Azt is bevallom, hogy a mosogatást nem szívesen vállalom, mert utálom hogy forró vízben kell törölgetnem. A mosógép kipakolását vállalom, meg a porszívózást is. Na és most jön a lényeg :D bármit csinálok, az anyám szerint rossz. Nem porszívózom ki az egész szobát, holott SENKI nem tudná portalanítani az egészet, mert vannak elérhetetlen helyek. Folyton azt mondogatja nekem, hogy lusta vagyok mint a dög, mert még mosogatni se vagyok képes. Hogy egész nap a tévét bámulom, meg nem tudok leszakadni a számítógépről, ami mostanában egyáltalán nem igaz, mert mint mondtam, sokat olvasok. Ha esetleg ennék valamit, kenyeret, kiflit, akármit, mert egész délelőtt nem ettem, egyből rám támad, hogy mit csinálok, meg hogy ne egyek folyton. Mert igazából van rajtam egy kis felesleg...(ami nem is olyan kicsi). Igyekszem minél kevesebbet enni. Oké, felfogtam, hogy 14 éves kis sz*ros vagyok, de szerintem nekem is jogom van az élethez... Júliusban rám jött az az érzés, hogy szeretnék öngyilkos lenni. Úgy érzem csak teher vagyok mindenkinek, nincs miért élnem (a sulit már emóként szeretném kezdeni). De szeretném valahogy visszahozni az életkedvemet, szerintetek mit csináljak?

U.i.: Bocs hogy ilyen hosszú lett :(