Van még valaki aki meg volt Büntetve kicsi korábban térdeltetésel?

Én most is térdeltetnélek a rossz helyesírásod miatt.

Egyébként igen, én is térdeltem olyan 55-60 éve.

igen, volt benne részem

42

Igen. Többször is. Sőt, szüleim megfejelték a dolgot és közben hangosan mondogatnom kellett a szorzótáblát. Általában magatartás béli problémák miatt volt ez. Verekedés, hazudozás, ilyesmik. 6 évesen vetették be előszőr ezt a büntetési módot. Olykor olykor egy szőlővessző is besegített fenyítőeszközként, ha nagyon nagy károkozást próbáltam elfedezni. Már sajnálták a főzőkanalakat, amiket eltőrtek rajtam. persze kellett nekik néhány év, mire rájöttek, hogy hatékonyabb büntetési mód a tv, számítógép, nintendó megvonása. Úgyhogy felhagytak ezzel a régi módi cseszegetéssel. Haladtak a korral az őseim. emlékszem a térdelős korszakban felmerűlt az ötlet, hogy kukorica szemekre térdeltetnek rá, hogy fokozzák a hatást, de túl brutálisnak gondolták ezt a kiegészítőt. Volt, hogy este 6-tól 11 ig térdepeltem a sarokban. Így felnőtt 30-asként nevetve, nosztalgikusan emlékszem vissza ezekre az időkre. Szüleim mentségére váljon, hogy azért nem voltam egy egyszerű eset és már belátom, hogy amiért ezt a büntetési módot választották, az a tehetetlenségük miatt volt és sűrgősen meg kellett oldani a fegyelmezésemet. Mondjuk a vesszőcsapások még egy ideig megmaradtak.

Viszont ki kell jelentenem, hogy a fizikai fenyítés és bűntetés eme formái legfeljebb csak látszólag hoztak eredményt. A valóság az volt, hogy inkább fejlődtem abban, hogy eltusóljam a dolgaimat, amik miatt bünti lett volna. Szóval nem, semmit sem ért, inkább még ártott. Szóval többet ártottak, mint használtak vele. Megbüntettek ahelyett, hogy rávezessenek arra, hogy az én megoldásaim voltak hibásak. Térdepeltettek, szőlővesszővel csapkodtak, mert az egyszerűbb megoldás volt, mint minőségi idő eltöltésével tanítani a gyereket arra, hogy hogyan váljon jobb emberré. Elhitették velem, hogy semmirekellő gyerek vagyok, akinek nem jár semmi, mert rosszalkodom. aztán meg csodálkoztak, amikor 18 évesen a rendőrök házkutatásra jöttek hozzánk lopott cuccokat keresve. Csodálkoztak, hogy nincs barátnőm, de hogyan, ha nem engedtek sehova gyerekként szórakozni? Felnőtként nem tanulhatja meg az ember azt, amit gyerekként szokás megtapasztalni. És akkor még van pofájuk azt mondani, hogy meg adtak mindent. Igen, csak azt nem adták meg, amire a gyereknek szüksége van. nem építettek bizalmat ki velem, sőt lerombolták ezekkel a verésekkel a bizalmat feléjük. Hogyan beszélhetnék a problémáimról velük, hogyan kérhettem volna ki a tanácsukat, útmutatásukat, ha azt valószínűsítettem, hogy ezért büntetés jár? Hogyan tisztelhetném őket? Hogyan tisztelhetnék olyan szülőt, aki veri a gyerekét és kínozza ahelyett, hogy nevelné. Persze, van az a helyzet, amikor megoldás lehet egy pajeszrángatás, hajtépés vagy egy pofon. De a problémáknak csak csekély részére megoldás. Többet árt, mint használ.

Vannak gyerekeim, de legfeljebb csak a nagyobbnak kellett odacsapnom, amikor a kishugát bántotta. hogy éreztessem vele, hogy amit tesz, az fáj. Egyszer odacsaptam a valagára ezért. Erre az egyre emlékszem, de rögtön bűntudatom lett tőle és inkább beszélgettem vele és megértettem vele, hogy amit tett, az fájdalmas és nagy gonoszság volt. Ezután, hogy ne váljak olyanná, mint a szüleim én inkább a megelőző ismeretterjesztésre fektettem a hangsúlyt felvázolva a fiamnak a következményeket, lehetőségeket és megoldásokat. De ez a térdepeltetős, főzőkanál-virgács kombinációs dolgot inkább a szülői nevelés legaljának nevezném, mint hatékony nevelési módnak.