Úgy érzem mazochista vagyok, tényleg ez az igazi érzés?

Hát nő vagyok és szégyenlem, de ha egy adott ideig nem bánt más akkor magamat bántom.

Megégetem magam, pengével vágom, karom, lábam, hasam, harapdálom erősen a karomat és lábaimat és van, hogy saját magam folytogatom vagy marom. Mások ütni szoktak engem meg marnak. Mostanában azért bántanak mások mert kérem, de régebb csak úgy tették mert nem tetszett nekik amiket csinálok vagy éppen nem volt észnél a személy. Egy ismerősömet megkértem, hogy minden nap ha találkozok vele akkor bántson. A hajlatomba könyököl, gyomorszájon vág és van, hogy megtépi a hajamat. A hegeket tulajdonképpen szégyenlem és zavar ha mások észre veszik mert nem érzem magam rosszul lelkileg. Szexuálisan felszokott izgatni ha bántanak, nagyon élvezem, de nem bírom magamat megfosztani az élvezettől. Mindig nyugodtan érzem magam utána és felszabadító érzés. Nem érzek sajnálatot miatta és a megerőszakolás kérdés nem igazán eggyértelmű, mert ha én választhatnám ki a partneremet akkor nem bánnám. Sokszor belegondolok, hogy mi lenne ha megerőszakolnának és nem igazán érzek miatta undort vagy bármiféle visszataszító érzést.