Mit csináljak ha nincs motivációm az élethez?

Azzal kezdeném, hogy járok pszichológushoz, de lassan haladunk 7x voltam eddig, beszélgettünk teszteltünk.

Van úgy 2,3 millió forintom. Munkám nincs, egy nagyon jó helyen dolgoztam, de sajnos nyáron megszűnt. Jó volt a csapat és a főnök is, az ügyfelekkel is kijöttem, de sajnos az uniós/állami pénzek elosztása miatt a mi projektünk megszűnt. Most jelenleg édesanyámmal élek. 30 éves vagyok és nem volt még párkapcsolatom, úgy érzem már nem is lesz. Egyre több mindennel vagyok úgy hogy nekem már úgysem lesz az életben.

Nincs nagy önbizalmam sem, de igazából motivációm sincs semmi újba belekezdeni már ennyi idősen.

Társaságba menni abszolút nem vonz. Nem tudom a pontos okát de ez van.

Mondta a pszichológus, hogy olyan gáz is van velem, hogy az elért eredményekre mindig azt mondom, hogy szerencsém volt. A hibákért pedig én vagyok felelős, és bénának tartom magam. Ismerkedésnél is ha egy szép nővel volt valami mindig gyanakodtam hogy mit akarthat egy ilyen szerencsétlenségtől mint én. Egyébként külsőre nem tűnök annak, csak viselkedésre, a külső hiába változik, a belső ugyanaz marad.

Igazából a munkábal is az a baj, hogy félek kirekesztenek a kollégák vagy rossz lesz a főnök. Amikor megszűnt az előző munkám utána másnak találtam melót, de ott új voltam és nem beszélt velem senki, nagyon feszült voltam. Van egy két ismerősöm akikkel jól elbeszélgetek, de nem vagyok nagy dumás aki idegeneknél tud bevágódni, és őszintén mondom utálom a nagydumás embereket. Meg ha valamit elrontok elsőre és leszidnak, legszívesebben olyankor addig ütném az illetőt amég lélegzik, olyanok mint akik a tanulóvezetőt ledudálják. Az előző helyen szerencsém volt, mert nagyon jól betanítottak a munkára és türelmesek voltak, meg is lett az eredménye mert évekig csináltam amég meg nem szűnt a projekt. De ennek vége többet ilyen nem lesz.

A pénz sem motivál, ennyiből jó ideig el leszek, de legalább még nem megy tönkre egyből az idegrendszerem, hogy a rosszindulatúak kicsinálnak. És ha bele is lendülnék a munkába úgy sem lenne párkapcsolatom, ha 30 évig nem volt akkor gyakorlatilag 0% esélye hogy valaha is lesz.

Nem leszek öngyilkos, mert azért vannak szép dolgok az életben. Szeretek olvasni, gamelni, focizni. De nincs értelme hajtani, nincs miért. Nem értik az emberek. Legyen egy házam? De minek? egyedül elvagyok egy kis lyukban is, úgysem áll le velem senki. Inkább már az a zavaró, hogy rokonok, ismerősök nem fogadják el hogy engem már nem érdekel semmi. És ilyenben akarnak segíteni, hogy legyen munkám, de pl. olyanban hogy bemutatni egy lánynak, vagy női társaságba elvinni engem már nem. Ez segítség, anyagi segítséget bárki tud adni bárkinek.