Kinek hogy sikerül "büszkének és függetlennek lennie"?

írtam már pár kérdést ide, azóta rosszabbodott a helyzetem. Röviden összefoglalva, 27 éves vagyok, van egy párom már 7 éve. Két éve lakunk egy közös albérletben. Megfogtam az első munkalehetőséget az egyetem után, azóta is ott vagyok. Ezen a helyen tudtam, hogy kihasználnak, de most érte el a csúcsát a kihasználás. Rám erőltettek valamit, amit én egyáltalán nem akartam, csak nem mertem nemet mondani a főnökömnek. Azóta már meghúztam a határokat, de itt az elvállalt dolog, ami lassan esedékes lesz és gyomoridegem van tőle. De nincs bőr az arcomon tisztességtelennek lenni, és akármilyen is a főnököm, a szavamat adtam neki. Amióta ezt sikerült rám sózniuk, és még realizálták azt is, hogy többet nem félek a főnökömtől, már semmibe vesznek. Jött új kolléga, most őt használják ki aktívan, nálam azt hiszem elérték a célt, ezt a dolgot, amit SENKI nem akart. Hozzá kell tennem, annak idején nem kaptam teljes tájékoztatást erről a bizonyos dologról, hogy milyen feladataim lesznek és mikbe megyek bele. Elvállaltam, aztán szép lassan elkezdték adagolni a részleteket... De persze ez nincs írásban sehol.

A munkahelyemen azért tartottam ki eddig, a rossz dolgok ellenére is, mert úgy gondoltam, ezen múlik, hogy maradhassak a párommal a közös albérletünkben és el tudjunk indulni (nehéz itt erre munkát találni, a párom meg már építi a karrierjét egy itteni helyen). Na, amit eddig is sejtettem beigazolódott, ő semmit sem akar építeni velem. Ő is már közelít a 30-hoz, de nem áll készen semmire, és amúgy se nagyon tud velem semmit elképzelni.

Én azóta teljes depibe süllyedtem. Olyan rosszul vagyok, ebben a pillanatban is, hogy el se tudom mondani. Ő nem így van vele, még papíron együtt vagyunk, ő remekül érzi magát, most talált egy baráti társaságot, olyan boldog, hogy ráncol és énekelget itthon is.

Tudom, hogy le kellene zárni, szerintem más nő is van a dologban, vagy legalábbis nagyon szeretné, hogy legyen.

Viszont nem tudom hogyan tovább innentől. Mit csináljak a munkahelyemmel, meg az egyedülléttel, ami majd ez után jön. Annyira nem tudom elképzelni, hogy lesz másik párom idővel... :( Barátokból kevés van, azok is szétszórva az országban. Kollégákkal nem jövök ki annyira jól, teljesen egyedül maradtam.

Akik megéltek hasonló helyzetet és léptek, hogy csináltátok? Mire gondoltatok, hogy lehet ezen túllépni?