Mit rontok el folyamatosan?

33 éves vagyok, és azon gondolkozom mostanában, hogy miért nincs még nekem családom. Szeretek egyedül lenni, de azt hiszem már annyit voltam egyedül, hogy kezdem ezt is unni. Sőt már meg is untam.

Tanulok, képzem magam, boldogulok közben ahogy tudok. Valahogy mégsem érem el azt, hogy elégedett legyek és boldog. Létezik, hogy akkor sem leszek boldog, ha elérem azt, hogy például lesz egy szép feleségem, szép gyerekeim, mindenünk meg van anyagilag? Akkor sem leszek boldog?

Van valami gát bennem, hogy igazán önmagam legyek. Amikor ezt a gátot megpróbálom átlépni és kicsit férfiasabban állni a dolgokhoz, egyből jön valami, ami fejbe kólint. Egy baleset, egy betegség, a kocsi lerobban, bármi. Mintha Isten rá vágna a fejemre, hogy na azonnal szerényedj vissza, vagy rád verek még egyet. :) Vagy valami ilyesmi.

Ez másokkal is így van?

Közben meg azt is érzem, hogy öregszem. Túl idős vagyok ehhez, ahhoz, bármihez.

Arra gondolok, hogy többre akarom vinni mint ő vagy ő vagy ő. És közben nem is olyan könnyű az. Pl. apám nem nevelt soha, mindent anyám intézett, ez a klasszikus magyar proletár felállás ugye.

Na de apám legalább csinált egy gyereket. Én még azt sem csináltam. Még őt sem tudtam eddig túlszárnyalni, pedig őt nem lenne nehéz.