Mit csináljak ha nincs olyan ember akivel tudnék beszélni? Senkivel nem tudom megbeszélni a bajaimat?

Ha voltál rendes pszichológiai kivizsgáláson, akkor a tesztek egyik kérdéséből kellene tudnod egy infót, ám megosztom:

Létező jelenség a pszichés köhögés, rekedés.

Hasonló a pszichés fülcsengéshez, de vannak komolyabbak is, mint pl vakság, végtag bénulás (ez a 4 említett dologban saját tapasztalat is volt) stb.

Fizikai kivizsgálásokon lehet minden rendben, a lelki állapot viszont egy erős kapocs a testi és lelki (pontosabban agyi) gondok között.

Az agy a központja mindenednek. Az irányít, abban zajlanak le fontos folyamatok, melyek összeköttetésbe vannak testünkkel-lelkünkkel.

Mindennek van ok-okozata. Az érzelmeknek, blokkoknak is.

Ha így adódott, hogy van időd, töltsd hasznosan önfejlesztéssel.

Ha nem tudsz egymagad leásni a probléma gyökeréig, akkor jön a szaki képbe, mivel nem mindenki képes több aspektusból külső szemlélőként megkérdőjelezni önmagát.

Igaz, kevés az olyan szaki is, aki tényleg képes ellátni feladatát és nem csak hallgatóság.

Vannak, akik alapon nem a szakmába valóak.

Próbálkozni kell többel, hogy találj rendeset.

A legjobb és hatékonyabb az viszont az lenne, ha magad tárnád fel a problémákat, mindamellett önismeretedet helyre tennéd és fejlődnél.

Olvass több témakörben. Pszichológiáról is vannak jó vaskos pdf-ek neten.

Érdemes mellé venni a kommunikációt, mint témát és annak 3 irányzatát. Motoros képességeket.

Megfigyelni s elemezni önmagad, másokat, hogy fejlődj.

Azt se feledd, ne képzelj be magadnak dolgokat.

Nem mindegy, hogy régóta tudsz valamit magadról vagy elkezded valaminek elkönyvelni.

Pl esetemben egy barátomnak (2 barátom van mai napig, nem is kell több) , amikor elmondtam, lehet rájöttem valamire immár nevén említve a tüneteggyüttest feltette a kérdést:

Nem csak beképzeled magadnak?

Nem, mert amióta eszemet tudom jelen voltak, mind a pozitív, semleges és negatív tényezői. Csak külön gondoltam rájuk, mint személyiség jellemzői, fura dolgai.

Majd érveltem, beismerte, hogy ezek tényleg rám jellemzőek, amióta csak ismer, majd később ugyanazokat elmeséltem egy általam tudatosan, külön felkeresett dokinak.

S igazam volt, összenézve dokival csak azt vitattuk, hogyhogy senki nem vette észre 30 év alatt ezt...

Vannak meglepik, kezdetben én se akartam elfogadni, de ez van.

Azóta minden drasztikusan felfele ível, kicsit gyors is nekem. Találtam mentort, aki levette vállamról a hozzám nem való dolgokat. Aztán elválik mi lesz. Persze célok, ötletek vannak, csak furcsa "normálisan" működni. Sok változtatást kellett és kell is majd még összehozni.

Akármi is van benned, ami/amik hátráltatnak, lelj rájuk és még ha a párnába is ordítva bőgsz (mint egykor én), akkor is gondolj arra: ki akarsz lábalni a sz:r érzésből és élvezni akarod a magad módján az életet.

Huszon pár éves koromban, ahogy jobban megismertem magam jobban éreztem magamat önmagammal is, elfogadóbb lettem, idővel pedig élveztem az egyedüllétet is, ami nekem kell.

Meg kellett tanulnom introvertáltságomat is helyén kezelni. Kommunikációmat fejleszteni más módon, elfogadni, hogy 1 V 1-ben vagy kisebb társaságok előnyösek nekem stb.

Sok-sok apró dolog letisztázása rengeteget számít.

Ha anyud rádtör és rajtad tölti le feszültségét, megértem zavaró, de legyél te is megértő. (Gondolom ő tart el.)

Tedd meg azt, amit sokan nem képesek. Félre tenni fájdalmad, pillanatnyi érzések kavarkáját.

Mondj pár kedves szót felé pl "anya, gyere mesélj", menj és pár finom megértő mondat kíséretében elmondod, hogy megérted őt, a pl munkahelyi problémákat viszont ne rajtad adja ki, sőt kérd, hogy inkább kiabálás helyett mesélje el pl tea vagy kávé mellett.

Majd simizd meg vállon, kézen és öleld meg.

Ezt anno lejátszottam anyámmal, igaz feszült a testem az idegtől, dobogott a szívem a torkomban, de nyugodt hangnemre váltottam és megtettem.

Eleinte mondogalódott, majd sírt, elutasított, nem hagytam és igyekeztem "manipulálni" a helyzetet, rá 2 perccel már a vállamra dőlve, ölelgetve zokogott bocsánatot kérve.

A hasonló tettek neked is jók, tanulságosak és példamutató adott helyzetekben.

Sokan nem képesek normálisan kommunikálni, helyén kezelni dolgokat.

Elgondolkodtattja a másik felet is.

Idővel nyitottabb lesz feléd (normális esetben).

S visszagondolva: ha nem kezeltem volna helyén a dolgokat, akkor a javulás útjára se tudtam volna lépni.

Nem kevés pénzbe fájt BP-re az útjaim költsége, amit segítség nélkül nem tudtam volna megoldani a kis félretettekből.

Apró dolgokkal kezdj fokozatosan javítani. Használd ki az időt, fordítsd előnyödre.