Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Hogyan dolgozzam fel, hogy...

Hogyan dolgozzam fel, hogy pénzért szexeltem? Lelkileg teljesen megnyomorít.

Figyelt kérdés

Tudni kell rólam, hogy gondoskodó és támogató családban nőttem fel, ahol mindig lehetett a szüleimre számítani. Sosem voltam elkényeztetve, kellő szigorral neveltek, de a szabadságot is megadták, dönthettem a saját dolgaim felől. Ált. és középiskolában mondhatni nagyon sikeres életet éltem. Jó tanulmányi eredmények, rengeteg hobbi és versenyeredmények, pozitívnak ígérkező jövőképpel. Aztán ahogy leérettségiztem és a fővárosba kerültem tanulni, egyfajta süllyedő hajóra kerültem lelkileg. Valahogy nem voltam felkészülve a nagyvilágra és az azzal járó bizonytalanságra és akadályokra. Emellett kiábrándultam abból, amit tanulni kezdtem, rájöttem, hogy nem ez a jövőm, viszont új irányt egyszerűen nem tudtam kitalálni, aminek láttam volna anyagilag is az értelmét és élveztem is volna. A lényeg, hogy a korábban megszokott sikeres valaki helyett egy csődtömegnek éreztem magam, aki nem tudja mit akar és semmiben sem talál motivációt. Egyre kedvetlenebb és fáradékonyabb lettem és totál elszeparáltam magam az emberektől, el is költöztem a közös albérletből egy garzonba, abbahagytam a tanulmányaim és dolgozni kezdtem, hogy kitaláljam mi legyen. Közben depressziós lettem (ezzel nem voltam tisztában), teljesen elhanyagoltam a lakásomat, rendetlen és koszos volt. Emellett napközben álmos voltam, éjszaka pedig nem tudtam aludni, ezért iszonyat nehéz volt helyt állni a munkahelyen. Rendszeresen elkéstem, meg kijártam a wc-be szundizgatni, hogy kibírjam a napot. Ráadasul azt éreztem nem tartok sehova és semmi erőm és motivációm nem volt dolgozni, életkedvem pedig még annyira sem. És hónapról hónapra éltem, mert nem kerestem sokat, ezért néha néha kölcsön kellett kérni az ismerőseimtől.


A lényeg, hogy nem részletezem, hogy hogy jutottam idáig, de megismerkedtem valakivel, aki pénzt ajánlott azért, hogy szexuális viszonyt folytassak vele. Hozzátenném, hogy korábban is rengeteg ajánlatot kaptam, de megsem fordult a fejemben, hogy ilyet műveljek, mert mindig is méltatlan dolognak éreztem. Viszont sajnos akkor belementem ebbe. Egyszerűen nem tudom felidézni milyen idióta, elkeseredett gondolkodásom lehetett, hogy azt hittem, hogy ez jó megoldás lehet. Ugyanis azt terveztem, hogy egyrészt a pénzből visszafizetem a kölcsönt, másrészt meg megszedem magam és tőkével máris könnyebb valamit kitalálni, akár tanfolyam vagy vállalkozás vagy akármi. De totál torzul gondolkodtam, nem mérlegelve ennek a hátulütőit. Viszont én akkor már egy ideje öngyilkosságon gondolkodtam a kilátástalan helyzet miatt, és úgy voltam vele, hogy vagy ez, vagy inkább kinyírom magam, mert így képtelen vagyok élni tovább. És nem önmagában a bizonytalanság és kudarcélmény volt a probléma, hanem az iszonyat fáradtság és erőtlenség, amitől képtelen voltam vinni az életemet. Ezért nem éreztem más megoldást. Ráadasul nem szóltam erről senkinek (igazából ezzel rontottam el a dolgokat), mert szégyelltem a szüleim előtt, hogy ilyen hasznavehetetlen és lusta vagyok. Pedig utólag végiggondolva biztosan megértők lettek volna. Mindegyis. A lényeg, hogy elkövettem életem legnagyobb hibáját és belementem, és ezen felbuzdulva összesen 3 ilyen anyagilag támogató kapcsolatom lett, sajnos. Viszont egyetlen hónapig bírtam.


Utána kaptam észbe, hogy mekkora marhaságot csinálok és ez így nem mehet tovább. Ebben segített az akkori udvarlóm is, aki pont olyan kilátástalan, céltalan helyzetben volt mint én, annyi különbséggel, hogy nem aljasodott le, hanem legalább tisztességesen dolgozott. Elmondtam neki, hogy miben vagyok, de nagyon megbántam, ő pedig nagyon megértő és segítőkész volt. Szóval felhagytam ezzel az egésszel, én is elkezdtem dolgozni és összeköltöztünk. Nagyon motiválóan hatottunk egymásra, mert kitaláltuk, hogy mit szeretnénk tanulni, ráadasul együtt anyagilag is könnyebb volt, emellett főleg lelkileg nyújtott nekem nagy támaszt, sok erőt merítettem belőle. Jó pár évig együtt voltunk, én is sokat segítettem neki a tanulmányaiban és anyagilag is, mert végül jobban kerestem nála. A lényeg, hogy tökéletesen kiegészítettük egymást, de elmúlt szerelmünk, ezért szakítottunk, de barátilag váltunk el. Én teljesen révbe értem, lediplomáztam, azóta a mesterszakot végzem, a pályán dolgozom és pozitívak a kilátásaim.


Viszont. Az a helyzet, hogy én azt hittem hogy ezt a szégyenfoltot feldolgoztam már és nem befolyásolja a jelenemet. Azonban lett egy kapcsolatom, ami iszonyat viharos volt, ennek részleteibe nem megyek bele, mert külön regényt érdemel. A lényeg, hogy eléggé birtokló típus volt és érzelmileg nagyon függő és zsaroló, jó kis indulatkezelési problémákkal megtűzdelve. Amikor elmondtam neki őszintén a múltamat nem fogadta jól, de nem maga a tény miatt, hanem hogy én miért hazudtam el ezt eddig. Ezen nagyon kiborult, hiába ecseteltem, hogy ez azért nem első randis téma és nem könnyű róla beszélni. Viszont látszólag megértő és elfogadó volt és mondta, hogy nincs ezzel gondja, csak fájt, hogy nem mondtam el neki hamarabb. Oké. Viszont. Ahogy mondtam elég viharos és toxikus volt a kapcsolatunk (a toxikusságot csak utólag vettem észre) és veszekedéssekkor nagyon csúnyán beszélt velem, degradálóan és tiszteletlenül. A lényeg, hogy ilyenkor hogy fájdalmat okozzon és megszégyenítsen, rendszeresen a képembe vágta a múltamat és csúnyán kritizált és ítélkezett felettem. Ami nagyon rosszul esett, hogy sokszor próbált a szüleimmel szégyent kelteni bennem, hogy mit szólnának ehhez meg ahhoz. Sőt egyszer meg is fenyegetett, hogy tönkreteszi ezzel az életem, hogy kitálal erről. Azóta nagy nehezen szakítottunk, ugyanis foggal körömmel meg akart tartani és az önértekelésem letiprásával egy darabig sikerült is. Viszont hiába szakítottunk már több hónapja, én azóta olyan szinten moslékul érzem magam, hogy ezt nem tudom elmondani. Állandóan kattognak a fejemben az exem ítélkező mondatai, ami miatt olyan erőssé vált bennem a szégyen a múltam miatt, hogy egy alja, nem tisztelhető, nem szerethető valakinek érzem magam és folyamatosan az kattog a fejemben, hogy egy lusta, gyáva kis k*va vagyok. Emellett iszonyatosan kiszolgáltatottnak érzem magam, hogy a toxik exem ilyen infókat tud, még akkor is ha nem él vele vissza. Egy ideje megint öngyilkosságon gondolkodom, mert megmérgezi az életkedvemet. Egyszerűen nem tudok örülni és élvezni, és nem tudom hogy fogok újra bárkiben is megbízni, hogy ezt elmondjam neki. Hozzátenném azzal semmi bajom nincs, hogy ha elmondom ezt valakinek, akkor szakít velem, mert totál el tudom fogadni, hogy neki ez nem fér bele. Én attól tartok, hogy látszólag elfogadja, aztán meg visszaél vele, hogy fájdalmat okozzon. De amúgy is mindegy ezen gondolkodni, mert ilyen lelkiállapotban ismerkedni sem kezdenék el. Csak azon filózom, hogy mivel lehetne ezt a szégyent és fájdalmat megszüntetni. És sokszor úgy áll a széna, hogy nem érzem, hogy ebből van kiút, sose fogom már magam újra tisztelni és felépíteni az önbizalmam és az életkedvem. Így meg nem érdemes élni, meg nem is lehet. Pedig annyi minden van, amire büszke és amiért elégedett lehetnék, de ez a tett és szégyen felülír mindent.


Köszi, ha végigolvastad, tudom, hogy hosszú lett.


28/N



2023. jún. 5. 16:09
1 2 3
 21/28 anonim ***** válasza:
0%

20-as, igazad van. A lényeg kimaradt.

De amíg a Kérdező nem ismeri Jézust, addig nem hiszi, hogy segíthet.

Mert a lényeg nem az, hogy Jézusról tanuljon a kérdező, hanem az, hogy megismerje Őt.

Mi pedig helyette nem ismerhetjük meg, de útba igazíthatjuk.

De van egy történet, ami eszembe jutott és a kérdezőnek is adhat:


"Jézus kiment az Olajfák hegyére, majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” (János 8: 1-11)


A házasságtörés pedig az is, ha más házasságának megtörésében segédkezünk.

Megbántad a bűnödet. Oké. De szarúl érzed magad és látod, hogy kísért a múlt. Az emberek hibáznak, ettől emberek. Kutasd Jézust az írásokban, hogy megismerd. Ha megismered és élőként tekintesz rá, hiszel benne, és abban, aki Őt küldte, megkönnyebbülsz. Megkönnyít.

2023. jún. 8. 21:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/28 anonim ***** válasza:

21. Pont azt írtam le, hogyan ismerheti meg.

Jó amúgy az idézeted!

2023. jún. 8. 22:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/28 anonim ***** válasza:
0%

Köszi 20/22!

Én addig hiába kértem segítséget fentről, amíg az Irás alapján meg nem Ismertem Jézust. Aztán akkor is csak amolyan utolsó szalmaszállként térdeltem le és vallottam be a bűneimet, melyeket megbántam és elismertem, hogy én qrtam el az egész életemet. Akkor jött a segítség. Mert nem csak úgy kértem, hanem személy szerint én Jézushoz imádkoztam.

Feltételezem, amikor megtapasztaltad az erejét te sem csak annyit tudtál róla, amit a 20-as válaszodban leírtál.

Olvastad előtte az írást és ismertél róla történeteket, a tanítását. A tanításában és a közlési módjában pedig benne van Krisztus esszenciája, mely révén megismerhető.

Mi már sosem leszünk egyedül, hála Istennek!

2023. jún. 8. 23:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/28 anonim ***** válasza:
23. Valamit tudtam róla, persze, de annak nem volt túl nagy jelentősége. Nekem csak arról beszéltek, hogy adjam át Neki az életem és fogadjam el, hogy az életét adtam értem, és ezzel elvette a bűneimet. Ebben az egy mondatban benne van az üdvösség, bár biztos szebben is meg lehet fogalmazni. Ha megvallod bűneidet Jézusnak, őszinte bűnbánatot tartasz és elfogadod, hogy ő meghalt a bűneidért, mert magára vette a bűneidet, és átadod neki az életed, hogy ne a bűnnek élj, hanem Jézusnak, akkor ez vezet az ő megismeréséhez.
2023. jún. 8. 23:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/28 anonim válasza:
100%

Sikerült lezárnod a múltadnak ezt a részét. Ezért ne legyen már bűntudatod. Nekem ez az egyetlen dolog jutott eszembe miután olvastam az írásod.

Volt egy terved, és miután elérted a célt, amit kitűztél azután sikerült kiszállnod. Bűntudatodnak akkor kéne lennie, ha a cél elérése után nem szálltál volna ki, hanem mélyre süllyedtél volna. Mint a legtöbben, akik ebbe belevágnak. De veled nem így lett!

Te kiszálltál! Vége!

Ha szeretnél beszélni róla és bíztatástkapni, én meghallgatlak. 41 (F)

2023. jún. 9. 11:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/28 anonim ***** válasza:
100%

Pszichológus

Amúgy ezt a páromnak tuti nem mondanám el. Majd ha összevesztek akkor felhasználhatja ellened.

Megértőnek tűnik, de ki tudja már most hány embernek elmondta. Nekem öngyilkossági kísérletem volt általános iskolában. Ezt elmondtam az első barátomnak aki jól kitárgyalta a haverjaival, anyjáékkal, munkatársaival..mert "nehéz volt egyedül feldolgoznia az infót"...

2023. jún. 10. 08:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/28 anonim ***** válasza:
100%

Az ember tesz dolgokat, amiket később megbánhat. A jelentős többség tesz fiatalon dolgokat, amiket később megbán. Amelyik nem tesz ilyet, az azt bánja, amit nem tett meg.

Ettől vagy különleges Kérdező. Hogy bár megtetted ezeket, de beszélsz róla. Ez a felnőttes viselkedés.

Megoldásokat keresel.

Az öngyilkosság pedig nem a megoldás. Megoldás pedig mindenre van. De az életben van a megoldás és nem a halálban.

2023. jún. 10. 13:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/28 anonim válasza:
100%

Szia!


Remélem olvasod ezt még…Nagyon bíztatlak, hogy mondd el ezt az egészet így a szüleidnek, hidd el ha ők, mint az életed legfontosabb személyei, elfogadnak, akkor megkönnyebbülsz!

Itt most nem a párkapcsolatok miatt zavar ez ennyire téged,hanem mert a neveltetéseddel ütközik a dolog.

Azt írod megértő szüleid vannak… Mondd el nekik!


Én szülő vagyok, és a kezdeti sokk után arra gondolnék, hogy milyen erős lányom is van, hogy annak ellenére, rendelkezésére állt a könnyebbik út, mégis a maga erejéből állt talpra.

A prostitúció világából baromi nehéz kikeveredni, főleg ha depresszióval társul. De te nem drogozni kezdtél és ástad el magad örökre,hanem kijöttél a helyzetből.


Hibáztál,oké, de megoldottad, és soha többé nem keverednél hasonlóba.

Remélem össze tudod gyűjteni az erőd és elmondod otthon.


Azért is fontos lenne, mert a bántalmazó alakok az olyan nőkre is mennek, akiknek titkaik vannak, amit szégyellnek, tehát zsarolhatók. Egy,a szülei maximális támogatását élvező, és magát elfogadó nő, nem jó célpont nekik.


Tehát az első, hogy állítsd helyre a harmóniádat a szüleiddel, utána pedig keress egy terapeutát. Nem feltétlenül a traumád miatt kell csak, hanem azért is, mert az önértékelésedet kell megerősíteni!

2023. júl. 24. 13:40
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!